2014. január 6., hétfő

Olvasgatván, szerelmesem, rejtelmes, smaci.

Ennyi a vágyam: csak magamnak írni
s olykor tükörképemen derülni,
mint kék tavon az ezüst holdvilág.

Hány szerelmesem hagyott el
nem számolom már – emlékorgiákat
virágoznak fejemben a júliusi orgonák.

A holnapért nem izzadok, a jelen smaci,
vörös rúzs, karmazsin. Kikericsekhez
bújok a kerti árok farkasfog-mélyein.

Így állok itt: a rejtelmes egyszerűség
konok fia – önnönmagamhoz köt a hűség:
a tél borát kell csak számnak innia.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia,

bocsánat hogy csak így ide írok, a youtube csatornádról nyitottam meg az oldalad, csak nem tudtam, hogy ott tudok-e neked írni, meg közvetlen elérhetőséget itt sem látok...

Láttam a csatornádon egy videot a Balkáni gerle c. színházi felvételből, és erről szeretnék érdeklődni, hogy megvan neked az egész felvétel elektronikusan? Nekünk megvolt videokazettán, de már "rongyosra" néztük és nem működik...

Ha megvan, és van rá bármi remény, hogy el tudod juttatni hozzám, írnál egy e-mailt?

A címem: judit.kantor kukac hotmail pont com

Előre is köszi!