2018. január 30., kedd
2014. augusztus 3., vasárnap
KASSÁK LAJOS
SZERELMÜNK ÉNEKE
SZERELMÜNK ÉNEKE
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.
Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.
S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.
2014. január 6., hétfő
Olvasgatván, szerelmesem, rejtelmes, smaci.
Ennyi a vágyam: csak magamnak írni
s olykor tükörképemen derülni,
mint kék tavon az ezüst holdvilág.
Hány szerelmesem hagyott el
nem számolom már – emlékorgiákat
virágoznak fejemben a júliusi orgonák.
A holnapért nem izzadok, a jelen smaci,
vörös rúzs, karmazsin. Kikericsekhez
bújok a kerti árok farkasfog-mélyein.
Így állok itt: a rejtelmes egyszerűség
konok fia – önnönmagamhoz köt a hűség:
a tél borát kell csak számnak innia.
Ennyi a vágyam: csak magamnak írni
s olykor tükörképemen derülni,
mint kék tavon az ezüst holdvilág.
Hány szerelmesem hagyott el
nem számolom már – emlékorgiákat
virágoznak fejemben a júliusi orgonák.
A holnapért nem izzadok, a jelen smaci,
vörös rúzs, karmazsin. Kikericsekhez
bújok a kerti árok farkasfog-mélyein.
Így állok itt: a rejtelmes egyszerűség
konok fia – önnönmagamhoz köt a hűség:
a tél borát kell csak számnak innia.
2013. december 24., kedd
2013. november 25., hétfő
zongoraszó, megrekedt, sikoly, csattanó
Sírkert az ég, ég a föld alatta,
Megrekedt a mindenség malasztja
Rekedt, bluesos sikoly űrje jár át,
Hiányolom a Kincses Város várát.
Zongoraszó a szép, kiömlő vérem,
Szó-csattanó a nyelv ostorán a bérem
Béres szántó öreg borért kiált
Hej! Kovácsné siratja a fiát.
Sírkert az ég, ég a föld alatta,
Megrekedt a mindenség malasztja
Rekedt, bluesos sikoly űrje jár át,
Hiányolom a Kincses Város várát.
Zongoraszó a szép, kiömlő vérem,
Szó-csattanó a nyelv ostorán a bérem
Béres szántó öreg borért kiált
Hej! Kovácsné siratja a fiát.
2013. november 10., vasárnap
2013. november 2., szombat
Versek 4 szóból
A „Versek 4 szóból” c. molyos zónába beküldött verseim (pirossal kiemelve a megadott 4 szót, amit rímbe kell szedni):
kíváncsiság,siker,pillanat,galamb
Költő az aki nem szabja rímbe
a valót. A Lhoce szirtjén
kiapadhatatlan kútja önmagának.
Nem egy plakátnév, amit
zörget a szmogos szél.
Rímteleníti a napok
körforgás-kesergőjét,
kioldva az idő kacshuzaljai
alól. Itten a kisbirtokok
kollektív őrét kerülőnek
hívják. Ő a költő nagyapja.
"Kíváncsiság, siker, pillanat,
galamb" – tudja, hogy ezeket
a szavakat csak ráadásul kapja,
megkerüli… és így őrzi meg.
(2013 – szept)
fülbevalókat, csekk, szombatonként, allergiás
Vannak vidékek ahol még állva
a cigány húzza a fülbevalókat
szombatonként és nem csekk
amit ráraknak a homlokára
és vannak vidékek ahol a pára
parlagfű pollennel mint a flekk
úgy hull az út porára, s mint darócot
felkapja a kamasz szél, bevágva
az allergiás ég ingerlő tavába.
(2013 – szept)
cigány, cárevics,moslék,vetélő
Cárevics vagy cigány leszek egyre megy,
ha te babám, ha te babám nem szeretsz.
Kocsmárosné, de moslék most a bora,
Igya meg a Moldova György disznaja!
Ez a világ hej de tölgyfa vetélő
Sok az út, de rajta nincsen letérő.
Iszok inkább szilágysági pálinkát
Kocsmárosné, aranyvirág, tölts inkább!
(2013 - szept)
Aladdin, tetoválások, vízfüggönyön, hangjegyek
A lány a csendet valami tetoválások
ürügyén törte meg – hogy amúgy
egy egyiptomi kereszt, vagy
egy ezüst félhold mutatna jobban
a vállgödörben, kissé a mell felett?
A szeme örvényébe hullott hangtalan
szavaim minden bimbódzó csirája,
míg vízfüggönyön zuhant a mélybe
az idő szeplőtlen, karcsú gondolája.
Mostanra maradt csak az emlék,
egy pohár vodka, és egy nyúzott
miatyánknyi pillanat, melynek
inasrugója pattan az óraműben, mint
rosszul leütött, eltévedt hangjegyek
az istenek kottáján, ezen az elcseszett,
groteszk bálon. Én minden térképnek
a tudója vagyok már, de az utat Hozzá,
még csak egy percre sem találom.
Legyen Aladdin tárháza másé,
nem a teljes királyság, de a világ.
Engem koldus ha lát, rummal kínál
úgy levetül rólam a kifosztottság –
s nem szolgál az Isten – inkább elkerül
(holnap talán még képen is vágom)
Hullahegyes állú, ezüst Hold lebeg
az ég csillagtalan taván, míg az űr
s a Csehovi-erdő közt az elme szétpereg.
(2013 – okt)
bársony,karácsony,őzike,szeretet
Éj tüze rebben
tűz hava fénylik
csukott szemekben
az űr feketéllik
sárgul a bársony
ránc ül a kézben
porszem karácsony
ring az egészben
kín szeretet
mi partra vetette
lépked a szirten
a mély amulettje
őz-suhanás áll
az őzike szemben
ér fala pattan
a vérerezetben.
(2013 – okt)
Pöröly, töltelék, hasas, ugrókötelezik.
Hallgass rám atyámfia,
mimóza lelkű művész –
pöröly van a szavaim
hangsúly-ütlegében!
Züllésre a rend,
rendre csak a züllés:
hasas urak ülnek
a líra privatizált ölében.
És elkurvul a múzsa –
bármely sarkon megtalálod.
Mint töltelék a húsba –
kifordul a létből hiányod
türelme, és az elme izma pattan,
míg ugrókötelezik a düh
az idegszálakon, s mint a katlan
úgy lángol a város homálya
mert csak szivárog
a lant ezüst csermelye
és már ezer szava van
az alkoholra és az ingoványra
elfordul az üres ég
hályog-tengelye
és sugárzik, ég, mint a Nap
Majakovszkij futurista szerelme.
(2013 – okt)
könyv, atommag, plebejus, mustár
Úgy kellene most a tavalyi árkádiai nyár,
s a plebejus-vágyaim megszelídítője: Te.
A víz íze, a mustár színét utánzó szamovár,
a sárba dobott énjét feledő rózsa
kezeid ügyeibe.
Úgy kellene most, hogy ne múlt legyen a múlt,
hogy a köztes dolgaink híd huzaljaira ne
tapadjon a tér távlatos korom zománca, s bújt
várromok fala közt a szél égni ne engem látna
a köd tüzeibe.
Úgy kellene most a szó és az út járhatósága
amin keresztül rám talál, s nem tövis de
a most ollója által atommag részre szabdalt
életkép zsenge ága, a neved jégvirága
a ház szemeire.
(2013 - okt)
kíváncsiság,siker,pillanat,galamb
Költő az aki nem szabja rímbe
a valót. A Lhoce szirtjén
kiapadhatatlan kútja önmagának.
Nem egy plakátnév, amit
zörget a szmogos szél.
Rímteleníti a napok
körforgás-kesergőjét,
kioldva az idő kacshuzaljai
alól. Itten a kisbirtokok
kollektív őrét kerülőnek
hívják. Ő a költő nagyapja.
"Kíváncsiság, siker, pillanat,
galamb" – tudja, hogy ezeket
a szavakat csak ráadásul kapja,
megkerüli… és így őrzi meg.
(2013 – szept)
fülbevalókat, csekk, szombatonként, allergiás
Vannak vidékek ahol még állva
a cigány húzza a fülbevalókat
szombatonként és nem csekk
amit ráraknak a homlokára
és vannak vidékek ahol a pára
parlagfű pollennel mint a flekk
úgy hull az út porára, s mint darócot
felkapja a kamasz szél, bevágva
az allergiás ég ingerlő tavába.
(2013 – szept)
cigány, cárevics,moslék,vetélő
Cárevics vagy cigány leszek egyre megy,
ha te babám, ha te babám nem szeretsz.
Kocsmárosné, de moslék most a bora,
Igya meg a Moldova György disznaja!
Ez a világ hej de tölgyfa vetélő
Sok az út, de rajta nincsen letérő.
Iszok inkább szilágysági pálinkát
Kocsmárosné, aranyvirág, tölts inkább!
(2013 - szept)
Aladdin, tetoválások, vízfüggönyön, hangjegyek
A lány a csendet valami tetoválások
ürügyén törte meg – hogy amúgy
egy egyiptomi kereszt, vagy
egy ezüst félhold mutatna jobban
a vállgödörben, kissé a mell felett?
A szeme örvényébe hullott hangtalan
szavaim minden bimbódzó csirája,
míg vízfüggönyön zuhant a mélybe
az idő szeplőtlen, karcsú gondolája.
Mostanra maradt csak az emlék,
egy pohár vodka, és egy nyúzott
miatyánknyi pillanat, melynek
inasrugója pattan az óraműben, mint
rosszul leütött, eltévedt hangjegyek
az istenek kottáján, ezen az elcseszett,
groteszk bálon. Én minden térképnek
a tudója vagyok már, de az utat Hozzá,
még csak egy percre sem találom.
Legyen Aladdin tárháza másé,
nem a teljes királyság, de a világ.
Engem koldus ha lát, rummal kínál
úgy levetül rólam a kifosztottság –
s nem szolgál az Isten – inkább elkerül
(holnap talán még képen is vágom)
Hullahegyes állú, ezüst Hold lebeg
az ég csillagtalan taván, míg az űr
s a Csehovi-erdő közt az elme szétpereg.
(2013 – okt)
bársony,karácsony,őzike,szeretet
Éj tüze rebben
tűz hava fénylik
csukott szemekben
az űr feketéllik
sárgul a bársony
ránc ül a kézben
porszem karácsony
ring az egészben
kín szeretet
mi partra vetette
lépked a szirten
a mély amulettje
őz-suhanás áll
az őzike szemben
ér fala pattan
a vérerezetben.
(2013 – okt)
Pöröly, töltelék, hasas, ugrókötelezik.
Hallgass rám atyámfia,
mimóza lelkű művész –
pöröly van a szavaim
hangsúly-ütlegében!
Züllésre a rend,
rendre csak a züllés:
hasas urak ülnek
a líra privatizált ölében.
És elkurvul a múzsa –
bármely sarkon megtalálod.
Mint töltelék a húsba –
kifordul a létből hiányod
türelme, és az elme izma pattan,
míg ugrókötelezik a düh
az idegszálakon, s mint a katlan
úgy lángol a város homálya
mert csak szivárog
a lant ezüst csermelye
és már ezer szava van
az alkoholra és az ingoványra
elfordul az üres ég
hályog-tengelye
és sugárzik, ég, mint a Nap
Majakovszkij futurista szerelme.
(2013 – okt)
könyv, atommag, plebejus, mustár
Úgy kellene most a tavalyi árkádiai nyár,
s a plebejus-vágyaim megszelídítője: Te.
A víz íze, a mustár színét utánzó szamovár,
a sárba dobott énjét feledő rózsa
kezeid ügyeibe.
Úgy kellene most, hogy ne múlt legyen a múlt,
hogy a köztes dolgaink híd huzaljaira ne
tapadjon a tér távlatos korom zománca, s bújt
várromok fala közt a szél égni ne engem látna
a köd tüzeibe.
Úgy kellene most a szó és az út járhatósága
amin keresztül rám talál, s nem tövis de
a most ollója által atommag részre szabdalt
életkép zsenge ága, a neved jégvirága
a ház szemeire.
(2013 - okt)
2012. december 28., péntek
Windows 8 Gmail csempe készítése
Szóval tömören arról lesz szó, hogy hogyan varázsolhatsz a Win8 kezdőképernyőjére nem csak live messengeres, hanem gmail csempét is. Tehát:
1. Belépsz a Kezdőképernyőre, majd ráklikkelsz a Mail alkalmazásra.
2. Ha már bent vagy, akkor végighúzod az egeret a képernyő jobb-felső oldalán, és a felugró sávból a Beállítások opciót választod.
3. Itt a Fiókok fülnél rámész a Fiók felvétele, majd ezt követően a Google linkre.
4. A user/pass megadása után, ha a gmailes beállításaid is megfelelőek, akkor működnie kell (ha a jelszót nem fogadja el, akkor próbálkozz gmailes alkalmazásfüggő jelszó megadásával).
1. Belépsz a Kezdőképernyőre, majd ráklikkelsz a Mail alkalmazásra.
2. Ha már bent vagy, akkor végighúzod az egeret a képernyő jobb-felső oldalán, és a felugró sávból a Beállítások opciót választod.
3. Itt a Fiókok fülnél rámész a Fiók felvétele, majd ezt követően a Google linkre.
4. A user/pass megadása után, ha a gmailes beállításaid is megfelelőek, akkor működnie kell (ha a jelszót nem fogadja el, akkor próbálkozz gmailes alkalmazásfüggő jelszó megadásával).
2012. augusztus 5., vasárnap
2012. március 19., hétfő
Metrum plágium
A molyon karcolok egyet hirtelen,
akár a nyomtatóban a patron.
Így félvágányról az életem
visszlízingbe kéne adnom
egy lánynak, de örökbe vette meg
eddig mind, kinek reklámoztam.
Mert a szem tükréből a lelkemet
szózsonglőrként a felszínre hoztam.
Bután irányít, űz tovább
a birtoklási ösztön szende szirénje,
míg napjaim krőzus ág méregfogát
a vágyaim csapdája csalta lépre.
De nem visszakoztam soha,
ha tetten értek egy tettemen,
Mikor egy kollégiumi lányszoba
ablakán pihent meg szemem.
Én már úgy vagyok, hogy a Szépség
száz női alakban szét van osztva,
és bennem bolyba egésszé,
a múlt hangyái hordják halomra.
2012. január 2., hétfő
Az idei újévi fogadalmam vázlata már adott:
Hortobágyi Nemzeti Park - bemutatóhelyek nagyobb térképen való megjelenítése
Hortobágyi Nemzeti Park - bemutatóhelyek nagyobb térképen való megjelenítése
2011. november 17., csütörtök
ADY - A HALÁL ROKONA(Vér és Arany - 1907)
Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. Szeretem a beteg rózsákat, Hervadva ha vágynak, a nőket, A sugaras, a bánatos Ősz-időket. Szeretem a szomorú órák Kísértetes, intő hívását, A nagy Halál, a szent Halál Játszi mását. Szeretem az elutazókat, Sírókat és fölébredőket, S dér-esős, hideg hajnalon A mezőket. Szeretem a fáradt lemondást, Könnyetlen sírást és a békét, Bölcsek, poéták, betegek Menedékét. Szeretem azt, aki csalódott, Aki rokkant, aki megállott, Aki nem hisz, aki borús: A világot. Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. |
2011. október 9., vasárnap
Facebookozom, tehát nem vagyok
kóser – a tényállás adott.A gond az, hogy mihez kezdeni
nem tud a múlt századtól itteni
ember – és ha mégis erre jár
pár tavaszfuvallat-ízű száj
a tűz az lobog öt helyett…
de a vágyak és a közhelyek
a rossz líra tünet-ismérvei,
s mint opportunistáról érvei,
úgy lepereg rólam az intelem,
hogy sok lett a varródanis elem.
Szóval a facebook volt a múzsa ma,
míg lejött a film álommák gúzs-sara
a netről betöltődött a százalék,
addig én játszadoztam eképp,
s jó éjt vagy movie vagy jó napot
státuszt raktam ki oldalt,
s éjjel a billentyűzet ledek
összenéztek a monitorral.
2011. szeptember 11., vasárnap
2011. szeptember 3., szombat
2011. július 13., szerda
Yahoo messenger bug: nem látszik a chat ablakban a bejövő és elküldött üzenet
Ha a Yahoo Messenger nem jelzi a chat ablakban a bejövő és elküldött üzeneteket (sem a szöveg nem frissül, sem hangjelzések nincsenek), akkor érdemes ezt kipróbálni:
Some virus can cause this bug in Yahoo Messenger. Check your Internet Options, go to Security Tab, and see if there is a new item. Normal items there are Internet, Local Intranet, Trusted sites, and Restricted sites. If you see a new item, chances are you were hit by a virus.
To resolve this, open a registry editor (click Start, click Run. On the Open box, type: regedit and then press Enter). Navigate to the following key: HKEY_CURRENT_USER \ Software \ Microsoft\ Windows \ CurrentVersion \ Internet Settings \ Zones
There should only be 5 items there, numbered 0 to 4. If you see a different one, especially if you see items that shows up as box, try deleting it. (Backup your registry first). If you were able to delete that extra item, this might fix the bug, and you will be able to see the chat messages again in yahoo messenger.
2011. február 28., hétfő
Rögtönzött versek farsang idején...
A molyon egy farsangi témában úgy hozta a véletlenek bizarr összjátéka, hogy rögtönzött versekkel válaszolgattunk egymásnak. Nem sikerült annyira rosszul, ezért bloggorintok róla egyet.
Íme:
Kiindulópont(farsangkor mindenki nevet változtatott ideiglenesen):
ParadoxH
Én közben regeltem vagy 25 moly user nevet, és mindenkinek lefoglaltam a felhasználónevét. Kac-kac. Az ajánlatokat a visszaszolgátastásért cserébe privátban várom :P
Trillian_Astra
Valódi cselszövő! Mi rút tett!
ParadoxH
A vétkem: álomszövő a lelkem.
És hogy az álmom valósággá szublimáljon –
mi eszköz jó vagy rossz (és ki mondja meg?)
számomra egyre megy…
Trillian_Astra
De tetted, te rút gyermek, önző vágynak tette. Erkölcsi iránytűd eltört-e? Vagy csak kettéhajolt? Mindegy is, hulljon a feje!
ParadoxH
Őnző? Hát mond, van ami nem az?
Az önzés gyökere és táptalaja a létnek. Bújj ezer álarc mögé, én látlak!
Öltsön bár ezer maskarát, számítása a vágynak…
Véld te rútnak, én ettől még szebbnek látom,
avagy, mondj egy fix pontot, és én kimozdítom sarkából a világot!
Trillian_Astra
S léted így nem keserű? Önzőséged lehet vágyad,
De nem látod, mit tesz körötted? Mérgezi lelked, s tested.
Útálatos személy lészel e golyóbison, s elmar
Mindenkit gaz, rút, csúfságos tetted.
ParadoxH
Édesnél csak akkor jobb ha fanyar az utóíz
mely megrészegít, és csontomig hatol, tudatom vizén
mint uszály halad lustamód! A legpiszkosabb pocsolyából
várat emel, bábeli tornyot – melytől retteg még az isten is!
Rántson sűrű mély vizekbe, vagy emeljen bajlós csillagzatom fölé,
nem érted? Megtagadni nincsen módom, mert forrása én vagyok:
Az Ember!
Trillian_Astra
Ember! Te álnok mosómedve!
Ember! Még mit nem! Nem gondolhatod,
Hogy szemlehúnyva tűröm cselszövésed!
Fáj nekem, s szívem repeszti minden gondolatod!
Imádkozom érted ma est, s egész éjen át,
Hogy reggelünk reggelre teremjen megbocsátást, s ibolyát.
ParadoxH
Tüzet álmodsz északi rögök jeges pontjain?
Cselem mond merre van? Hisz lelkem
oly nyitott, mint óillatú könyvek fakó lapjai!
Szemed legyen hát tágas, mint berber
sivatagok horizontján a láthatár!
Ha lehunyod, fényt aligha lát, szemed íriszéhez
nem ér fel! Hisz a fényben is hét szín leli rejtekét,
és a remény hol máshol, ha nem az árnyak mélyén honos?
Emberi bálvány elé ne térdejl! Az érdek másnapos papjai
csak vizet prédkiálnak! Az álomra azt mondják: élet!
És az álmodóra azt, hogy a lélek biztos őre!
Ily vak seregtől útmutatásra vársz?
Trillian_Astra
Lelked nekem bíbor, kiismerhetetlen s megfejthetetlen.
Szavad nekem tűrhetetlen és megbocsájthatatlan.
Reményem ezzel egyszerre fakul s omlik,
Mint szerető kegye a megcsalatott barát szívében.
Nevezz naiv gyermeknek, örökké álmodónak. Hitemben
meg nem rendítesz! Mindennapom nyugalmai
csak ez, csak ebben rejtezik, s álnok tetteid csak
mélyebbre ültetik reménységem csírájait.
ParadoxH
Nézd: ismeretlen az, hol nem járt még az elme –
de aki feltárja azt az eszme mécsesével: az ember!
Nem célom a bontás, a rendet átlépni
és nem szétszedni kell! A szabadság nem fér meg
korlátok rozsdás rácsai mögött, pincék mélyein.
Nyugalmadat felkavarni szándék nem vezérelt,
ne kövess hát ily merev szirtekre, ha bántja
szemed a verőfényes mindenség tériszonya!
Trillian_Astra
Ah! Az Ember! Oh! A borzalom!
Elszörnyedek nememnek ilyen tettei láttán.
S mégis; mit tehetnék? Veled kell tartsak.
Hisz nem érdemes az a lét, ami a posványba' szédeleg
kell a kihívás tüze, mi új célokra hajt s éltet.
Látnom kell leendő lehetségest, ha szemem
nem is bírja el a látványt, s vakság lesz jutalmául.
Éreznem kell a sötét létek szépségét,
a vak bizalom vezérel most melléd.
Nita_Karenina (ParadoxH-nak)
Messziről jött vándor, mily szavak hagyják el ajkaid?
Mire eme sok felesleges beszéd?
Fársáng van, mulass inkább sok szépasszonnyal
Kik ajkukkal megédesítik ajkaid.
Ölükben oly mulatságra és örömre lelhetsz,
Melyet a sok feles beszéd meg nem adhat
Lásd, itt vagyok én, csalfa asszony,
Vigadok, míg rám nem köszönt a hajnal.
ParadoxH (Trillian_Astra-nak)
Jöjj hát, ormokra viszlek! Ily magaslaton még szemed
nem pihent meg, kisimuló élein a földeknek,
hol a mélység a lábad alatt mélyebb,
mint közted és a a végtelen között a láthatár.
Ami az ingoványon süllyed veled, még színre is hamis!
Ha messzi tájról nézed (akár a sólyom ha prédára les),
ahol a ritkás lég megbódít, a részletek ködfüggönye
eloszlik, és előtérbe gyűlnek a kulisszák!
ParadoxH (Nita_Karenina-nak)
Csak mert az elme parttalan bolyong,
még külön ágyat vetek én a vágynak!
A tűz és a víz is összefér, hisz tárgyát
a hóbortos láznak az képezi folyton-folyvást
ha olyat lát, mi önmagához mérten elüt jellemében!
De jól vigyázz! Mindnek külön rendje van,
az egyik kedvét az éjben, a másik a fényben leli.
Éj van most, még a Hold se világol a fák
tar, nyirkos ágain, hallgat a lant is, és a tücsök
a havas föld mélyein szunnyad, várva a tavaszt!
Íme:
Kiindulópont(farsangkor mindenki nevet változtatott ideiglenesen):
ParadoxH
Én közben regeltem vagy 25 moly user nevet, és mindenkinek lefoglaltam a felhasználónevét. Kac-kac. Az ajánlatokat a visszaszolgátastásért cserébe privátban várom :P
Trillian_Astra
Valódi cselszövő! Mi rút tett!
ParadoxH
A vétkem: álomszövő a lelkem.
És hogy az álmom valósággá szublimáljon –
mi eszköz jó vagy rossz (és ki mondja meg?)
számomra egyre megy…
Trillian_Astra
De tetted, te rút gyermek, önző vágynak tette. Erkölcsi iránytűd eltört-e? Vagy csak kettéhajolt? Mindegy is, hulljon a feje!
ParadoxH
Őnző? Hát mond, van ami nem az?
Az önzés gyökere és táptalaja a létnek. Bújj ezer álarc mögé, én látlak!
Öltsön bár ezer maskarát, számítása a vágynak…
Véld te rútnak, én ettől még szebbnek látom,
avagy, mondj egy fix pontot, és én kimozdítom sarkából a világot!
Trillian_Astra
S léted így nem keserű? Önzőséged lehet vágyad,
De nem látod, mit tesz körötted? Mérgezi lelked, s tested.
Útálatos személy lészel e golyóbison, s elmar
Mindenkit gaz, rút, csúfságos tetted.
ParadoxH
Édesnél csak akkor jobb ha fanyar az utóíz
mely megrészegít, és csontomig hatol, tudatom vizén
mint uszály halad lustamód! A legpiszkosabb pocsolyából
várat emel, bábeli tornyot – melytől retteg még az isten is!
Rántson sűrű mély vizekbe, vagy emeljen bajlós csillagzatom fölé,
nem érted? Megtagadni nincsen módom, mert forrása én vagyok:
Az Ember!
Trillian_Astra
Ember! Te álnok mosómedve!
Ember! Még mit nem! Nem gondolhatod,
Hogy szemlehúnyva tűröm cselszövésed!
Fáj nekem, s szívem repeszti minden gondolatod!
Imádkozom érted ma est, s egész éjen át,
Hogy reggelünk reggelre teremjen megbocsátást, s ibolyát.
ParadoxH
Tüzet álmodsz északi rögök jeges pontjain?
Cselem mond merre van? Hisz lelkem
oly nyitott, mint óillatú könyvek fakó lapjai!
Szemed legyen hát tágas, mint berber
sivatagok horizontján a láthatár!
Ha lehunyod, fényt aligha lát, szemed íriszéhez
nem ér fel! Hisz a fényben is hét szín leli rejtekét,
és a remény hol máshol, ha nem az árnyak mélyén honos?
Emberi bálvány elé ne térdejl! Az érdek másnapos papjai
csak vizet prédkiálnak! Az álomra azt mondják: élet!
És az álmodóra azt, hogy a lélek biztos őre!
Ily vak seregtől útmutatásra vársz?
Trillian_Astra
Lelked nekem bíbor, kiismerhetetlen s megfejthetetlen.
Szavad nekem tűrhetetlen és megbocsájthatatlan.
Reményem ezzel egyszerre fakul s omlik,
Mint szerető kegye a megcsalatott barát szívében.
Nevezz naiv gyermeknek, örökké álmodónak. Hitemben
meg nem rendítesz! Mindennapom nyugalmai
csak ez, csak ebben rejtezik, s álnok tetteid csak
mélyebbre ültetik reménységem csírájait.
ParadoxH
Nézd: ismeretlen az, hol nem járt még az elme –
de aki feltárja azt az eszme mécsesével: az ember!
Nem célom a bontás, a rendet átlépni
és nem szétszedni kell! A szabadság nem fér meg
korlátok rozsdás rácsai mögött, pincék mélyein.
Nyugalmadat felkavarni szándék nem vezérelt,
ne kövess hát ily merev szirtekre, ha bántja
szemed a verőfényes mindenség tériszonya!
Trillian_Astra
Ah! Az Ember! Oh! A borzalom!
Elszörnyedek nememnek ilyen tettei láttán.
S mégis; mit tehetnék? Veled kell tartsak.
Hisz nem érdemes az a lét, ami a posványba' szédeleg
kell a kihívás tüze, mi új célokra hajt s éltet.
Látnom kell leendő lehetségest, ha szemem
nem is bírja el a látványt, s vakság lesz jutalmául.
Éreznem kell a sötét létek szépségét,
a vak bizalom vezérel most melléd.
Nita_Karenina (ParadoxH-nak)
Messziről jött vándor, mily szavak hagyják el ajkaid?
Mire eme sok felesleges beszéd?
Fársáng van, mulass inkább sok szépasszonnyal
Kik ajkukkal megédesítik ajkaid.
Ölükben oly mulatságra és örömre lelhetsz,
Melyet a sok feles beszéd meg nem adhat
Lásd, itt vagyok én, csalfa asszony,
Vigadok, míg rám nem köszönt a hajnal.
ParadoxH (Trillian_Astra-nak)
Jöjj hát, ormokra viszlek! Ily magaslaton még szemed
nem pihent meg, kisimuló élein a földeknek,
hol a mélység a lábad alatt mélyebb,
mint közted és a a végtelen között a láthatár.
Ami az ingoványon süllyed veled, még színre is hamis!
Ha messzi tájról nézed (akár a sólyom ha prédára les),
ahol a ritkás lég megbódít, a részletek ködfüggönye
eloszlik, és előtérbe gyűlnek a kulisszák!
ParadoxH (Nita_Karenina-nak)
Csak mert az elme parttalan bolyong,
még külön ágyat vetek én a vágynak!
A tűz és a víz is összefér, hisz tárgyát
a hóbortos láznak az képezi folyton-folyvást
ha olyat lát, mi önmagához mérten elüt jellemében!
De jól vigyázz! Mindnek külön rendje van,
az egyik kedvét az éjben, a másik a fényben leli.
Éj van most, még a Hold se világol a fák
tar, nyirkos ágain, hallgat a lant is, és a tücsök
a havas föld mélyein szunnyad, várva a tavaszt!
2011. január 10., hétfő
2010. december 20., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












