KOVÁCS ANDRÁS FERENC
Odüsszeusz depressziós
"Heureux qui, comme Ulysse, a fait un beau voyage"
"Boldog, ki mint Ulysses, száz szép mérföldet bolygott"
(Joachim du Bellay - Tóth Árpád)
Szülőhonom ganéhalmán kimúlt,
Mihelyt fölismert, hű kutyám, az Argosz -
Nem rágja már rüh, sem háztáji múlt,
Mint Ithakát düh, hősi agyzavar, kosz.
Nem ámítnak klisék, sziréndanák,
Olajjal sem ken Kirké vagy Kalüpszó -
Kisistenek vidéki tértanát
Sem értem én... Csupán hablaty, s alig szó.
Vályúkba dermedt harsogás dadog,
Disznókondáim sem veszem ma számba -
Dőlt gályaként a dokkba váshatok,
Mert visszatértem szélütött hazámba.
Sokattűrt arcom megkopott, fakult,
Föl nem derül csontkockán nyert reményen -
Akár sikált, borfoltos kocsmapult,
Csak fásulok most... Fogy tán leleményem?
Nagy lókötő vagy senki, vén csaló
Volnék, ki önnön árnyát eltiporja?
Ki tudja, Trója álom és faló -
S leég, beroskad, mint egy lelki Trója?
Vagyok, hisz annyi csélcsap szó mozog
Nyelvem hegyén... De mind a puszta tényé!
Röghöz kötött, kiélt rapszódoszok
Hazudnak itt - segíts, ha tudsz, Athéné!
Jussom vitatják, sok ravasz cselem,
Örökségemben fattyak hemperegnek -
Emészthetetlen múlt s avas jelen
Zabálja házam, s zúg a cenk sereglet!
Ki mondja meg, ki füllent még nekik,
Hogy harci vértet vállra felcsatolván
Kár volt nyomulni szűz szentségekig,
Torkig híg szarban, át a szennycsatornán?
Karámban bűzlő, győztes kor habog -
Beszéde görcs, könyörtelen, goromba.
Öreg hajóváz - törten korhadok,
Mert visszatérnem gyötrelem honomba.
Versengjenek duhaj díjászatok,
Bujálkodó pulyák és préda kérők -
Hádész seggébe majd így másszatok
Be, négykézláb, bitang, cseléd, facér fők!
Kutyám kimúlt, tenyész a hős szemét,
Dúlt Ithakám vak gőg, gaz agyzavar, kosz -
Süket habok süvöltnek bősz zenét,
Megháborodva bőg a zagyva parthossz -
S te boldogabb vagy, dög vagy, az vagy, Argosz!
* Idézet a költő "Überallesbadeni dalnokversenyek" c. verskötetéből
