Könyvblog: Kundera - Halhatatlanság

Rubensnek a kezébe került egy régi album, amelyben John Kennedy amerikai elnök fényképei voltak egybegyűjtve: csupa színes fénykép, legalább ötven felvétel, és az elnök mindegyiken (kivétel nélkül mind¬egyiken!) nevetett. Nem mosolygott, nevetett! Nyitott szájjal és villogó fogsorral. Ezen nem volt semmi szokatlan, a fényképek manapság ilyenek, de talán az, hogy Kennedy mindegyik fényképen nevetett, hogy egyiken se volt csukva a szája, Rubenst meghökken¬tette. Néhány nappal később Firenzében sétált. Megállt Michelangelo Dávidja előtt, és elképzelte, hogy a márványarc nevet, mint Kennedy. Dávid, a férfiszépség eszményképe egy csapásra agyalágyultnak tetszett. Attól kezdve a híres festmények alakjaihoz gyakran hozzáképzelte a nevető szájat; érdekes kísérlet volt: a nevetés fintora képes volt tönkretenni a képet! Képzeljék el Mona Lisát, amint alig észrevehető mosolya ne¬vetéssé változik, mely felfedi fogsorát és ínyét!
Jóllehet sehol se töltött el annyi időt, mint a képtárakban, végig kellett néznie Kennedy fényképeit ah¬hoz, hogy rájöjjön az egyszerű igazságra: a nagy festők és szobrászok, az antik kortól Raffaellóig, sőt talán Ingresig kerülték a nevetés, de még a mosoly ábrázolását is. Persze, az etruszk szobrok mind mosolyognak, ez a mosoly azonban nem az arcvonások reakciója a pillanatnyi helyzetre, hanem az örök üdvözültséget ki¬fejező arc állandó állapota. Az antik szobrász vagy a későbbi korok festője a szép arcot csak a maga mozdulatlanságában tudta elképzelni.
Az arcok akkor vesztették el mozdulatlanságukat, a szájak akkor nyíltak el, amikor a festő a gonoszságot akarta kifejezni. A fájdalom gonoszságát: lásd a Jézus holtteste fölé hajoló asszonyok arcát; az anya nyitott száját Poussin A kisdedek legyilkolása című festményén. Vagy a bujaság gonoszságát: Holbein Ádám és Eva című festményén Eva püffedt arcán elnyílik a száj, és látszik a fogsor, amely az imént az almába harapott. A mellette álló Ádám még előtte van a bűnbeesésnek: Ádám szép, az arca nyugodt, a szája pedig csukva van. A bujaság allegóriája című Correggio-képen mindenki mosolyog! Hogy érzékeltesse a bujaságot, a festő megbontotta az arcok ártatlan nyugalmát, széthúzta az ajkakat, mosollyal torzította a vonásokat. Egyetlen alak van a képen, amely nem mosolyog, hanem nevet: egy gyerek! Ez azonban nem önfeledt nevetés, amilyet a pelenkát vagy csokoládét reklámozó gyerekek arcán látunk! Ez a gyerek azért nevet, mert romlott!
Csak a holland festőknél válik a mosoly ártatlanná: Hals A bolondjának vagy Cigánylányának arcán. Mert a holland zsánerképfestők az első fényképészek. Az általuk festett arcok kívül állnak szépségen és csúnyaságon. Amikor a holland festők termében sétált, Rubens a lantos lányra gondolt, és megállapította: a lantoslány nem Halsnak való modell; a lantos lány olyan festők modellje, akik a szépséget a mozdulatlan vonásokban keresték. Aztán kis híján fellökte egy látogató; a múzeumokat, mint egykor az állatkerteket, bámész tömeg lepte el; az attrakcióra éhes turisták úgy bámulják a képeket, mintha azok ketrecbe zárt fenevadak volnának. A festészet, gondolta Rubens, nincs ott¬hon ebben a században, mint ahogy a lantoslány sincs otthon benne; a lantoslány a régmúlt időbe való, amikor a szép nem nevetett.
De mivel magyarázható, hogy a nagy festők kizárták a nevetést a szép királyságából? Rubens így gondolja: az arc minden bizonnyal azért szép, mert gondolkozást tükröz, míg a nevetés pillanatában az ember nem gondolkozik. De vajon igaz ez? Vajon nem a komikumot felfedező gondolat villanása a nevetés? Nem, állapítja meg Rubens: amikor az ember felfedezi a komikumot, nem nevet; a nevetés csak közvetlenül ez után következik, mint testi reakció, mint görcs, amelyben már nincs gondolkodás. A nevetés az arc görcse, és a görcsben levő ember nem ura magának, másvalami uralkodik rajta, mint az akarata vagy esze. És ez az oka annak, hogy az antik szobrászok nem ábrázolták a ne¬vetést. Az olyan ember, aki nem ura akaratának (kívül áll értelmen és akaraton), nem minősülhetett szépnek.
Ha korunk a nagy festők szellemével ellentétben a nevetést tette meg az arc kiváltságos kifejezésévé, ez azt jelenti, hogy az akarat és az értelem hiánya az ember eszményi állapota lett. Felhozhatnánk ez ellen, hogy a görcs, amit a fényképezett arcokon látunk, megjátszott, tehát az ész és az akarat eredménye: a fényképezőlencse előtt nevető Kennedy nem egy mulatságos helyzetre reagál, hanem nagyon is tudatosan nyitja ki száját és fedi fel fogsorát. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy a nevetés (az értelmen és akaraton kívüli állapot) a mai ember által eszményi képpé magasztosult, amely mögött elbújhat.
Rubens arra gondol: a nevetés a legdemokratikusabb kifejezése az arcnak; mozdulatlan vonásaink megkülönböztetnek bennünket egymástól, de a nevetés görcsében mindannyian egyformák vagyunk.
Július Caesar hahotázó mellszobra mindannyiunk számára elképzelhetetlen. Az amerikai elnökök viszont a nevetés demokratikus görcse mögé bújva távoznak az örökkévalóságba.

Könyvblog: Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége

Már a Genezis legelején olvashatjuk: Isten azért terem­tette az embert, hogy az ő kezébe adja a hatalmat a mada­rak, halak és állatok fölött. Csakhogy a Genezist ember írta s nem ló. Korántsem biztos, hogy a más lények fölötti uralkodást Isten valóban az emberre bízta. Úgy tetszik, inkább az ember találta ki Istent, hogy az erőszakkal meg­kaparintott hatalmat, amit a tehén meg a ló fölött gyako­rolt, szentté tegye. Igen, a szarvas vagy a tehén megölésé­hez való jog az egyetlen dolog, amiben az egész emberiség a legvéresebb háborúk idején is testvériesen egyetért.

Ezt a jogot természetesnek tartjuk, mert a hierarchia csúcsán mi, emberek vagyunk. De nem kell hozzá más, mint hogy a játékba belépjen egy harmadik, mondjuk, egy másik bolygóról érkező látogató, akinek Isten azt mondta: „uralkodni fogsz az összes többi csillag lényei fö­lött", és a Genezis természetessége egy csapásra kérdé­sessé válik. Akkor egy marslakó által szekérbe fogott ember, vagy egy másik, akit esetleg egy tejútbeli lény sütöget a nyársán, talán felidézi magában a borjúszeletet, amit annyiszor vagdalt a tányérján, és bocsánatot kér (későn!) a tehéntől.

Tereza hajtja maga előtt az üszőket, pillanatonként rendre kell utasítani valamelyiket, mert a borjak virgon­cak, és le-letérnek az útról a szántóföldre. Karenin kíséri őket. Két éve már, hogy naponta kimegy Terezával a lege­lőre. Roppant élvezte, valahányszor szigorúan megugat­hatta, leteremthette az üszőket. (Istene őt bizta meg, hogy uralkodjon a teheneken, és Karenin erre büszke volt.) Most azonban nagy keservesen lépked, és csak három lábát használja; a negyediken seb van, amely vérzik. Tereza sűrűn lehajol hozzá, és megsimogatja a hátát. Két héttel a műtét után nyilvánvalóvá vált, hogy a rák nem húzódott vissza, és Karenin egyre betegebb lesz.

Útközben a szomszédasszonnyal találkoznak, aki gumi­csizmában szaporáz a tehénistállóba. - Mi ütött a kutyusba? - áll meg az asszony. - Mintha sántítana!

- Rákja van. Meg fog halni - mondja Tereza, és érzi, hogy torka összeszorul, nehezen jön ki rajta a hang. A szom­szédasszony látja Tereza könnyeit, és már-már dühös: -Jaj, istenem, csak nem fog egy kutya miatt sírni! - Nem akarja bántani Terezát, rendes asszony, szavaival inkább vigasztalná. Tereza ezt tudja, végtére is elég hosszú ideje él itt ahhoz, hogy megértse: ha a falusiak minden nyulu­kat úgy szeretnék, mint ő Karenint, egyet sem ölnének meg, és hamarosan éhen halnának a jószágukkal együtt. Mégis ellenségesnek érzi a szomszédasszony szavait.

- Igaza van - mondja tiltakozás nélkül, de gyorsan elfor­dul tőle, és folytatja útját. Ügy érzi, egyedül maradt a kutya iránti szeretetével. Szomorú mosollyal állapítja meg, hogy jobban kell titkolnia szeretetét, mint ha hűtlen­ségét rejtegetné. A kutyaszeretet megbotránkoztatja az embereket. Ha a szomszédasszonya azt hallaná, hogy ő megcsalja Tomást, titkos egyetértése jeléül vidáman hátba vágná.

Tereza tovább ballag hát üszőivel, az állatok oldala oly­kor súrolja egymást, s ő arra gondol, milyen kedvesek ezek a jószágok. Békések, jóhiszeműek, néha gyerekesen csintalanok; kövér, ötvenes asszonyságokra emlékeztet­nek, akik úgy viselkednek, mintha tizennégy évesek len­nének. Nincs meghatóbb a játszadozó teheneknél. Tereza rokonszenvvel nézi őket, és megállapítja (minduntalan visszatérő gondolata ez már két éve), hogy az ember úgy élősködik a tehénen, mint a galandféreg az emberen: a tőgyére tapadt, akár a pióca. Az ember a tehén élősdije - alighanem így határozná meg állattanában az embert a nem-ember.

Ezt a meghatározást tekinthetjük puszta tréfának, és elnézően mosolyoghatunk rajta. Csakhogy amint Tereza komolyan foglalkozik vele, ingoványos talajra lép: gondo­latai veszélyesek, és elsodorják őt az emberiségtől. Már a Genezisben Isten az ember kezébe adta a hatalmat az állatok fölött, de értelmezhetjük ezt úgy is, hogy ezt a hatalmat csak kölcsönözte. Az ember nem birtokosa, hanem igazgatója a bolygónak, akinek egy napon felelnie kell az igazgatásáért. Descartes határozott lépést tett előre: „a természet urává és birtokosává" emelte az embert. Es bizonyára valami mély összefüggés van abban, hogy éppen ő tagadta meg végleg az állattól a lel­ket: az ember birtokos és úr, mondja Descartes, ezzel szemben az állat csak automata, megelevenedett gép, „machina animata". Az állat sírása nem sírás, hanem egy rosszul működő gépezet csikorgása. Ha egy szekér kereke nyikorog, ez nem azt jelenti, hogy a szekér szenved, hanem hogy nincs megkenve. így kell értelmeznünk az állat sírását is, és nem kell bánkódnunk a kutya miatt, melyet a kísérleti laboratóriumban elevenen felszab­dalnak.

A borjúüszők legelnek a réten, Tereza egy fatönkön ül, és Karenin fejét gazdája tédére hajtva, odasimul hozzá. Terezának eszébe jut, hogy talán tíz éve kétsoros hírt olva­sott az újságban: arról tudósított, hogy valamelyik orosz városban minden kutyát agyonlőttek. Ennek az eldugott és látszólag jelentéktelen hírnek olvastán fogta el Terezát először a rettegés e túlontúl nagy szomszéd országtól.

Ez a két sor előhírnöke volt mindannak, ami később bekövetkezett. Az orosz megszállás első éveiben még nem volt terror. Mivel a megszálló rendszert szinte az egész nemzet ellenezte, az oroszoknak új embereket kellett keresniük a csehek között, és tűzzel-vassal hatalomra jut­tatniuk őket. De hol keressenek ilyen embereket, amikor a kommunizmusba vetett hit és az oroszok iránti szeretet meghalt? Olyanok között, akik valamiért bosszút akartak állni az életen. Az ő agresszivitásukat kellett egyesíteni, táplálni és készenlétben tartani. Gyakoroltatni kellett őket, eleinte ideiglenes céltáblák segítségével. Ezek a cél­táblák az állatok voltak.

Az újságok ekkor cikksorozatokat indítottak, és levél­írókat toboroztak. Az írások például azt követelték, hogy a városokban irtsák ki a galambokat. Ki is irtották őket. A legnagyobb hadjáratot azonban a kutyák ellen indítot­ták. Az embereket még a megszállás okozta katasztrófa tartotta kétségbeesésben, de a sajtó, a rádió, a televízió másról sem beszélt, mint a kutyákról, melyek piszkítják a járdákat és parkokat, s ezzel a gyerekek egészségét veszé­lyeztetik, melyek továbbá haszontalanok, ám mégis táp­lálják őket. Olyan pszichózis alakult ki, hogy Tereza fél­tette Karenint a feltüzelt csőcseléktől. Csak egy évvel később irányult a felgyülemlett (és állatokon edzett) düh az igazi céltáblára: az emberekre. Kezdődtek a munkahe­lyi tisztogatások, a letartóztatások, a bírósági eljárások. Az állatok végre fellélegezhettek.

Tereza még mindig Karenin fejét simogatja, mely békésen pihen az ölében. így töpreng magában: Rendesen viselkedni egy másik emberrel nem érdem. Terezának jól kell bánnia a falusiakkal, különben nem élhetne köztük. Sőt, Tomáshoz is muszáj szeretetteljesnek lennie, mert Tomásra szüksége van. Sohasem fogjuk tudni biztonság­gal megállapítani, hogy kapcsolatunk egy másik emberrel mennyiben az érzelmeink, szeretetünk, idegenkedésünk, jóságunk vagy haragunk eredménye, és mennyiben hatá­rozza meg ezt a kapcsolatot az erők viszonya, mely ket­tőnk közt fennáll.

Az igazi emberi jóság csak olyasvalaki iránt nyilvánul­hat meg kristálytisztán és szabadon, aki semmiféle erőt nem képvisel. Az emberiség legalapvetőbb, igazi erkölcsi próbaköve (mely oly mélyen rejtekezik, hogy szemünk nem látja), a viszonya azokhoz, akik ki vannak neki szol­gáltatva: az állatokhoz. S itt vallott az ember végzetes kudarcot, annyira végzetest, hogy az összes többi ebből fakadt.

Az egyik üsző odament Terezához, megállt, és nagy barna szemével hosszan nézte. Tereza ismerte ezt a bor­jút. Nevet is adott neki, Markétának hívta. Szerette volna az összes tehenet elnevezni, de túl sok volt belőlük. Haj­danán, bizonyára negyven évnél is régebben, ebben a faluban minden tehénnek volt neve. (S mert a név a lélek jegye, megállapíthatom, hogy Descartes-nak fittyet hányva nevezték el őket.) Csakhogy a falukból később nagy, szövetkezeti üzemeket csináltak, és a tehenek egész életüket két négyzetméteren tengették az istállóban. Azóta nincs nevük, „machinae animatae"-k váltak belő­lük. A világ Descartes-nak adott igazat.

Szüntelenül Tereza lebeg a szemem előtt, amint ül a fatönkön, simogatja Karenin fejét, és az emberiség kudarcán töpreng. S nyomban egy másik jelenetet látok: torinói szállodájából kilép Nietzsche. Egy lovat lát az utcán, melyet ostorral ver a kocsis. Nietzsche a lóhoz megy, és a kocsis szeme láttára átöleli nyakát, és zokog.

Ez 1889-ben történt, s ekkor Nietzsche már szinte eltá­volodott az emberektől. Más szavakkal: éppen ebben az időben tört ki rajta az elmebaj. Azt hiszem azonban, hogy gesztusának éppen ezért van nagy horderejű jelentősége. Nietzsche bocsánatot kért a lótól Descartes-ért. Őrültsége (azaz elszakadása az emberektől) akkor kezdődik, amikor a lovat siratja.

Es ez az a Nietzsche, akit szeretek, mint ahogy szere­tem Terezát is, akinek a térdén a halálosan beteg kutya feje nyugszik. Egymás mellett látom őket: mindketten lelépnek az útról, melyen az emberiség, „a természet ura és birtokosa" menetel előre.

Egy kis időutazás...

Az idegenvezető legyen mondjuk az Origo.hu. Állítsuk be az időgépet úgy Kr e. 4,28 milliárdra. 428 millió kezem ujján meg tudnám számolni, hogy ennyi éves a Föld feltehetően legidősebb kőzete , a kanadai Hudson-öbölben található 4,28 milliárd éves Nuvvuagittuq zöldkő. Az ID sek csomagolhatnak...

Az MTA állást foglal az evó védelmében

Állásfoglalás 2008.03.03.

A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének állásfoglalása a darwini evolúciós elmélet védelmében.

A Magyar Tudományos Akadémia - hasonlóan 67 ország tudományos akadémiáihoz, köztük az egyik elsőként megszólaló Royal Society-hez - elhatárolódik azoktól a tudományon kívüli elképzelésektől (pl. Intelligent Design), amelyek a darwinizmus tudományosan megalapozott állításait támadják, eltorzítják, illetve áltudományos érvelésekkel kritizálják.

A nézetkülönbség fő forrása véleményünk szerint a vallásos hit és a tudomány természetének félreértéséből, bizonyos tudományos alapfogalmak (pl. mi az evolúció) eltérő meghatározásából adódik. Az evolúció tanulmányozása biológiai megfigyeléseken, méréseken és következtetéseken alapuló tudomány (amelynek egyes állításai bizonyíthatóak és cáfolhatóak) míg a kreácionizmus (így a teljesen hipotetikus Intelligent Design is) dogmán és feltételezéseken alapuló elmélet, amelyek nem összevethető, nem szembeállítható fogalmak.

Meggyőződésünk, hogy a vallásos hit (így a kreácionizmus is) sem nem igazolhatja, sem nem cáfolhatja az evolúció tudományos elméletét, mint ahogy a tudományok sem foglalkozhatnak hitbéli kérdésekkel. A vita a Magyar Tudományos Akadémián is szóba került, amelynek részletes anyaga a Magyar Tudomány című folyóiratban is megjelent (MT 2006/9. sz.). A darwini evolúciós elmélet – ahogy a tudományokban a fejlődést figyelembe véve ez megszokott – nem teljesen lezárt volta ellenére, tudományosan megalapozottnak tekinthető és kellően leírja a fajok keletkezését és átalakulását.

Budapest, 2008. február 26.

A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége

Nem mintha az evolúciós elmélet védelemre szorulna, de ezen állásfoglalások elősegíthetik a tudományos, áltudományos és valláson alapuló gondolkodásmód éles elkülönítését. Én személy szerint üdvözlöm az MTA állásfoglalását.

Apanyelvünk életéből - by Maya

Maya blogjáról idéztem(copypaste rulez) egy drágagyöngyöt. Köszönet érte!

írta Bencze Imre

Gyönyörű vagy, ó magyar nyelv, alig győzlek csudálni,
Ámde olykor miattad kell ritkás hajam csupálni.
Mennyi erő, mennyi szépség, mennyi játék, mennyi tűz,
Szájára vesz Ganaj Pesta, mennyi mocsok, mennyi bűz.

Fényes napunk felsugárzott új világunk hajnalán,
"Ember - e szó büszkén hangzik" - mondta Gorkij hajdanán.
Ember ma már nincsen nálunk, legföllebb ha gazember
Van helyette ürge, ipse, pasas, pasi, pasinger,
Manusz, mandró, mangár, muki, muksó, muksi, apafej,
Hapsi, hapek, gádzsó, bádzsó, kani, kandur, kurájber,
Szivar, mókus, csóró, csávó, fószer, apus, tata, krapek,
Pacsmag, pali, palimadár, pofa, pacák, pók meg pacek.

Volt itt régen szép menyecske, kisasszonyka, hajadon,
Ma már csaj van, spiné, spinkó, pézsma, tojó, amazon,
Csinibaba, szilva, szöcske, szirén, szatyor, kismadám,
Macska, menyét, pulyka, gyöngytyúk, pipi, nyanya, szépanyám;
Kocsid járgány, tragacs, kordé, szemétláda, skatulya,
Tupírozott szappantartó, bűzdaráló taliga;
Szépre, jóra, kitűnőre azt rebegjük: oltári,
Penge, szuper, állati klassz, baromi jó, haláli;
Ami nehéz: rázós, fázós, csomós, cikis, meredek,
Hullafrankó bigét smárol Sándor, József, Benedek.

Okos férfi ritka nálunk, tengernyi az ostoba,
Olyan, akin nem hagy nyomot tanfolyam, se oskola,
Sok az olyan - gyakran halljuk - kinek esze hézagos,
Hütyü, plömplöm, stupid, bornírt, flúgos, buggyant, kótyagos,
Hígvelejű, golyós, hangyás, hibbant, hibás, ütődött,
Süsü, gügye, lüke, gyagyás, lökött avagy lökődött,
Ügyefogyott, félcédulás, félnótás vagy félkalap,
Blőd, akinek jószerével még a kör is téglalap,
Idióta, abnormális, degenerált, debilis,
Bunkó, balfék, bomlott agyú, balga, bamba, be dilis,
Tökkel csapott, elmegyenge, dinka, dinnye, balfácán,
Bolond, kinek vekkeróra csireg-csörög bal lábán,
Zagyva, szédült, badar, bárgyú, bugris, hólyag, fafejű,
Agyalágyult, tahó, tökfej, tuskó, kretén, féleszű.

Jó leány a kis Mariska, csinos, dolgos, takaros,
Rosszlányokra bő a lista: utolsó vagy fapados,
Örömleány, sarki csillag, cemende vagy utcalány,
Cafka, cafat, céda, kokott, kéjnő, kuruc, kurtizán,
Feslett, cula, rüfke, prosti, éji lepke, pillangó,
Rima, ribanc, szajha, lotyó, hetéra vagy kisringló.
Kérdésemet nem szeretném véka alá rejteni:
Képernyőnkön mér' kell őket mindig ku-nak ejteni??!

"Csudálatos szép magyar nyelv!" - tapsikol egy délnémet,
"Tősgyökeres" magyar szókkal szédíti a nénémet:
Ziherejsz-tű, hózentróger, kredenc, kurbli, puceráj,
Hercig trampli, smucig spicli, fecni, lichthof, kóceráj,
Pacsni, plecsni, cekker, cvikker, stempli, spulni, stampedli,
Strimfli, svindli, sufni, smirgli, hakni, hülzni, stanecli.
Pató Pali semmittevő, aluszékony, tohonya,
Nemtörődöm, rest és renyhe (nagykutya a rokona!),
Lomha, lassú, lusta, léha, hanyag, henye, komótos,
Álomszuszék, tétlen, tunya, naplopó és pityókos,
Nem igyekszik, nem törekszik, nem dolgozik rendesen,
Nem fűlik a foga hozzá, nincsen hozzá kedve sem;
Ám szemébe nem ezt mondják, ha az ÜB határoz:
"Pató Palcsi helytelenül viszonyulsz a munkához!"

Pápaszemes felszólaló körmondata dagályos,
Panelekből építkezik, ez a módi ragályos:
Nékem az a meglátásom... szűk a keresztmetszetünk...
Jelenlegi időpontban hiánycikket termelünk...
Szükségletek beszerzése lerendezést igényel...
Problémaként jelentkezik szabály közt a kivétel;
Megmondjuk a tagság felé... irányt veszünk előre...
Per pillanat lebeszéljük... sztornírozzuk jövőre...
Kapacitást biztosítunk... beruházást eszközlünk...
Újságokban mindenféle marhaságot leközlünk;
Ruha- s cipőféleséget marketolunk önöknek –
Harminc éve, hogy e sémák vissza-visszaköszönnek!

Sugárutak csinosodnak, szépülnek a közterek,
aszfalton és hímes réten rügyeznek a közhelyek;
Pedáloz egy buzgó mócsing, hat húszassal érkezett,
Most jött le a falvédőről, s tűzközelbe férkezett:
Csókolom a kisztihandját! - Hogy oda ne tipegjek!
Nékem az csak leányálom, hogy kegyeddel kikezdjek!
- Elegáncsos vagy ma este! - Igyekszik a dolgozó!
- Részemről a fáklyásmenet - szól egy hullahordozó.
- Helyes nő ez! - Himlőhelyes! - Szerény, mint az ibolya!
- Lúdtalpa van, szinte gágog! - Mézből van a mosolya!
- Mennyi nő, és mind a másé! - Ez van, ezt kell szeretni!
- Nászéjszakán besegítünk... - Lehet róla fecsegni!
- Ezt a ziccert nem hagyom ki, nem ettem én meszetet,
- Esküszöm az életedre! - Legszebb szó a szeretet!
- Mink itt aztat nem tudhassuk - mórikál egy professzor,
- Nem vagyunk az őserdőben! - int a lánya huszadszor.
- Le vagyok én targiázva! - Ez is jól megaszonta;
- Intelligencs ember vagyok, kéccer fürdök havonta;
- Beleköptek levesembe! - Mint a bolha köhögök;
- Ide azt a rozsdás bökőt! - Én ezen csak röhögök.
- Nem vagyok én Czeizel Endre, hogy az okát kutassam!
- Meséld ám a nénikédnek! - Mondjam-é vagy mutassam?!
- Pattanj, mint a nikkelbolha! - Előállt a kordélyom!
- Szopogasson zsilettpengét! - ajánlja a borbélyom.

Csiricsáré beszéd kábít fiatalt meg öreget,
Éjjel-nappal szajkózzuk e falmelléki szöveget,
Anyanyelvünk romlik, kopik, szennyeződik szüntelen,
Közhelyektől lesz a szavunk fakó, szürke, színtelen;
Goromba szó, utcazsargon, irodanyelv fénytelen,
Mit a nyelvhű állampolgár elviselni kénytelen,
Pedig tudjuk, hisszük, valljuk: gazdag nyelv a magyaré,
Rajtunk áll, hogy tiszta, pontos és játékos marad-é.

Megjegyzés: E versezetet Bessenyei Ferenc mondta el Vácott a Madách Imre Művelődési Házban 1982 június 4-én a III. Humorfesztivál döntőjében. Elnyerte az Írószövetség különdíját. A szövegből 10-12 sornyi rész kimaradt (bár a döntőben elhangzott), mert a szerkesztők úgy ítélték meg, hogy a kelleténél pajzánabb.

(a szerző - Bencze Imre)
(forrás: Maya blog)

"Megtalálták a dinoszauruszok gyilkosának forrását" by Origo.hu

"Mintegy 60 millió évvel az első dinoszauruszok megjelenése után egy gigantikus kozmikus karambol történt a Mars és a Jupiter között húzódó kisbolygóövben. Az új kutatások alapján ennek során született meg az az égitest, amely körülbelül 100 millió évvel később eltörölte az ősi hüllőket a Föld színéről."

Populáris témát tárgyaló cikk jelent meg az Origo tudomány szekciójában, Kereszturi Ákos tollából. A cikk itt. Ismét kösz Origo.

"Isten és koton" - Tóth W. Árpád

Most találtam rá TWA alábbi cikkére (melynek koncepciójával egy véleményen vagyok), és volt pofám az indexről copypastezni, hátha bedöglik a server egy szép nyári napon :P

"Megint előkerült az ősi kérdés, hogy használna-e Jézus kotont, pontosabban használhat-e Jézus követője kotont, ha a példaképe biztosan nem használt, ahogy egyébként mobiltelefont se, meg olyan vicces csákót se, mint a Szentatyáé. Ezzel már fel is sejlik a probléma egyik gyökere: egy tökéletesen aszexuális életmodell nemigen segít az ilyen útkeresésekben.

Lényeg, hogy a katolikus anyaszentegyház jelenleg úgy tartja, hogy a koton rossz, sőt éppen a koton léte vezet az olyan disznóságokhoz, ahol egyáltalán szükség lehet rá. Érdekes, azt ugyanakkor nem gondolják, hogy a fegyverek léte vezet a háborúhoz, sőt azokat meg is áldják, ha kell. Hát, a kotonáldásra várni kellhetik, de nem ez a kérdés; ez a vallás már csak ilyen brontoszaurusz, hogy a külső ingerek – az úgynevezett valóság, vagy ahogy ők mondják, a világ jelei – évszázadok alatt érnek csak el a diónyi agyba. Sziszifuszi munka volna tehát úgy érvelni, hogy elmagyarázná nekik a világ, hogyan is működik a szexualitás eredetileg. Mármint különnemű, felnőtt emberek között. De azért az a diónyi agy létezik, mert újabban, amióta a fogamzásgátlás egyáltalán téma lett, már bizony vannak a Szentszék által jóváhagyott módszerek is. Ilyen például a hőmérőzés, meg a naptárazás. Ezek azért kiváló módszerek az Úr szerint, mert hagynak neki esélyt. Komolyan. Azért ezek a jó családtervezési eljárások, mert nem jók. Tehát nem rekesztik ki teljesen az isteni akaratot a gyermekáldásra nézvést. (Ezt VI. Pál pápa szíveskedett közzétenni 1968-ban, a Humanae vitae kezdetű enciklikában.)

Ehhez volna egy teológiai kérdésem, illetve arra lennék kíváncsi, hogy az Úristent leszázalékolták-e, mióta utoljára hallottunk róla. Merthogy ha jól mesélik, ez az isteni akarat, amit most az a fránya gumi kirekeszt, az valamikor képes volt dugás nélkül is gyermeket nemzeni, amely gyerekből mellesleg ez a mondakör kinőtt. Ez elég lehangoló isteni pályakép, már-már arra gondol az érte aggódó ember, hogy fiatalkorában őt ismertük Zeuszként, aki ugye igen fickós isten volt, és lerendezett minden útjába kerülő nőt. Aztán már csak egy kósza kalandra futotta, most meg egy gumival el lehet zavarni. Akkor meg minek félne tőle bárki is?

No de tegyük vissza a tévéfotelbe az öregurat, és jusson eszünkbe a katolikus karizmatikus körökből (ők a római egyház fundamentalistái) még mindig kihallatszó vélekedés, hogy az AIDS és a többi nemi betegség az Isten büntetése a paráznaságért. Ez természetesen sötét hülyeség, hacsak nem teszik hozzá, hogy a spanyolnátha pedig büntetés a lélegzésért, a lepra meg a metrózásért. (Nem teszik.) Azt viszont jegyezzük meg, hogy a hivatalos álláspont szerint nagyon együttéreznek a betegekkel, a büntielmélet túlkapás. Csak éppen nem a koton a megoldás, hanem abba kell fejezni a buzulást meg a házasságon kívüli kalandozást.

Ha a fenti teológiai fejtegetés helyett politikai választ keresünk, akkor csak az a magyarázat adódik, hogy a kotonnal pont az a baja az egyháznak, hogy segít megelőzni az AIDS terjedését még akkor is, ha az ember esetleg nem követi a tanításaikat. Ha pedig nem akarják a járvány visszaszorítását, azzal két céljuk lehet, és mindkettő elég ijesztő.

Az egyik, hogy ha már igehirdetéssel nem sikerül az embereket istenfélőnek nevelni, akkor legalább féljenek a betegségtől; és akkor az Úr örvendeni fog, mert onnan fentről úgyse látja a részleteket, csak a félelmet. Közben talán a káröröm is bejátszik: haljanak csak jól meg az istentelenek! Ha az AIDS velünk, kicsoda ellenünk? Bravó. A Vírus helytartói. A másik lehetőség, hogy Afrikában nem szenvedő, hanem katolizálható kontinenst látnak, márpedig a vallás terjedésének jót tesz a nyomor és a már említett félelem. Persze az nem biztos, hogy pont a katolikus vallás fogja megmozdítani az éhező négereket. Befuthat az iszlám is, vagy megszülethet egy egészen új – és nyilván az eddigieknél is rettenetesebb – hiedelem vagy izmus.

Sajnálom, de más értelme nincs annak, hogy ez a szervezet kétségbeesetten igyekszik megakadályozni – néhol betiltani –, hogy a gumióvszer eljuthasson az emberekhez. Még azoktól is megtagadnák, akik nem katolikusok. Ez a gyanús szervezet tehát úgy viselkedik, mint egy gyógyszergyár, amely előbb elterjeszt egy betegséget, hogy eladhassa a termékét, ami egyébként nem gyógyítja a kórt. Na mostan ha ez kiderül egy gyógyszergyárról, akkor azt még a rendőrség kiérkezése előtt, avagy annak segítségével megrohamozzák a megnyomorítottak és hozzátartozóik, a fehérköpenyes vegyészeket az ablakokon át kitessékelik, és felgyújtják az egészet. Ehhez képest nagyon finom jelzés, hogy az ilyen nyilatkozatokért cserébe – jól van, papa, maga nézze csak a tévét – jóindulatúan csak hülyének nézi és ignorálja őket Európa. Legalább Európa."

Könyvblog - Richard Dawkins - Az önző gén (neo-darwinizmus)

"Van-e határa azon technikák és fortélyok fokozatos tökéletesedésének, amelyeket a replikátorok létük folytonosságának biztosítása érdekében felhasználtak? Rengeteg idő állt rendelkezésre a tökéletesedéshez. Az önfenntartás miféle fura szerkezeteit termelhetik még ki az évezredek? Négymilliárd év alatt milyen sorsra kellett jutniok az ősi replikátoroknak? Nem haltak ki, hiszen régi mesterei a túlélés művészetének. De ne keressük őket szabadon lebegve a tengerben; már réges-rég feladták ezt a lovagi szabadságot. Most óriási kolóniákban nyüzsögnek, gigantikus, zörömbölő robotok biztonságos belsejében, elzárva a külvilágtól, mellyel tekervényesen közvetett utakon érintkeznek, s melyet távvezérléssel manipulálnak. Itt vannak mindannyiunkban: ők teremtettek bennünket, testünket és lelkünket; az ő fennmaradásuk létünk végső indoka. Hosszú utat tettek meg ezek a replikátorok. Most a gén névre hallgatnak, mi pedig az ő túlélőgépeik vagyunk."

Dawkins lebilincselő világsikerü könyve. Mindenkinek tudom ajánlani, akit érdekel az evolúció, pontosabban annak a neodarwinista változata, és egy kevésbé idealista, sokkal inkább ternészettudományos szemléletet/magyarázatot akar kapni az élet keletkezésének mikéntjeiről. A könyv letölthető itt, a könyv folytatása (a hódiító gén) pedig itt.

Könyvblog - Rob Flickenger - Linux bevetés közben

Biztonsági mentés a pax programmal

Készítsünk hordozható másolatokat - egyszerűen

A pax, a portable archive exchange (hordozható másolatátvitel) rövidítése, és kifejezetten a különböző Unix-változatok közötti hordozhatóság megteremtésére tervezték. Van egy kevés irónia is a nevében, mivel a pax próbál békét teremteni a tar és cpio között az elsőségért oly régóta folyó háborúban. A pax segédprogram mind a kétfélle mentést képes elvégezni és visszaállítás során felismeri a csomag típusát. Lássunk először néhány egyszerű példát a pax használatára, azután a cselesebb trükkökre is rátérünk.

Másolatok létrehozása

A saját könyvtárunk mentéséhez az írható módot a w kapcsolóval állítjuk be:
cd
pax -wf .home.pax
Ebben a példában a cd parancsal léptem be a saját könyvtáramba, azután azt mondtam a pax progrmanak, hogy írja (w) egy fileba (f) - melynek a home.pax nevet adtam - a pillanatnyi könytár (.) tartalmát. Amikor a paxot használjuk, nagyon fontos, hogy ne feltkezzünk meg az f kapcsoló használatáról, amivel megadjuk a létrehozni kívánt állomány nevét. Ha elfelejtjük, furcsa karakterek jelennek meg a képernyőn, borzasztó fájdalmas hangok kíséretében. Ha figyelemmel akarjuk kísérni a működését, adjuk meg a v (verbose) kapcsolót.

Nézzük meg a létrehozott fájl típusát a file parancsal:
file home.pax
home.pax: POSIX tar archive
A fájl tartalmának megtekintéséhez az f kapcsolóval jelezzük, hogy melyik fájlt kívánjuk megtekinteni:
pax -f home.pax |more
Mivel a fájl még elég hosszú, a kimenetet átírányítottam a more parancsra, hogy oldalanként olvashassam az archívum tartalmát.
Ha a v kapcsolót is megadjuk, ls -l stílusú alakban kapjuk meg a tartalomjegyzéket. Újfent figyeljünk rá, hogy ki ne felejtsük az f kapcsolót, különben semmi nem történik, csak elveszítjük a parancssorjelet (promptot) egészen addig, amíg Ctrl+c -t nem nyomunk.

Másolatok kicsomagolása

A helyreállítás (olvasás) beállításához használjuk az r kapcsolót, miután beléptünk a célkönyvtárba. Például kicsomagoljuk a home.pax nevű fájlt a saját könyvtáram test nevű alkönyvtárába:
cd test
pax -rfv ~/home.pax
A pax programmal tar és cpio állományokból is helyre lehet állítani. Képes önműködően meghatározni a megfelelő formátumot; ugyanakkor a helyreállítás előtt a file segédprogrammal állapítsuk meg, hogy a csomag tötmörített-e. Ha igen, akkor a z kapcsolót kell használnunk.
Például a asját könyvtáramban vab egy (~) backup.old nevű állomány. Először a file parancsot használom:
file backup.old
backup: gzip compressed data, deflated,
last modified:
Sar Aug 17 14:21:12 2002, os: Unix
Mivel ez a biztonsági másolat tomörített, a következő parancsal állítom vissza a test könyvtárba:
cd test
pax -rvzf ~/backup.old
A saját könyvtáramban létezik egy backup nevű fájl is:
pax -rvf ~/backup
Az, hogy az első másolat történetesen tar csomag volt, a második pedig cpio, nem zavarta meg a paxot, ugyanakkor furcsa hibaüzeneteket kaptam volna, ha elfelejtem közölni a programmal, hogy az első fájl tömörített csomag.

Felhasználói beavatkozást igénylő helyreállítás

Helyreállításkor a pax lehetőve tesz néhány cseles dolgot, például a felhasználói beavatkozást igénylő (interactive) helyreállítást, illetve átnevezést végezhetünk az i kapcsoló megadásával, a következő parancs kiadásával:
pax -rif ~/backup
a backup nevű fájl felhasználói beavatkozást igénylő helyreállítását kezdi meg a jelenlegi munkakönyvtárba. Felhasználói beavatkozást igénylő módban a pax megjeleníti minden egyes fájl nevét, és megkérdezi, hogy mit csináljunk vele: átnevezzük helyreállítás közben, helyreállítsuk az eredeti névvel, vagy ugorjuk át és ne állítsuk helyre.
ATTENTION: pax interactive file rename operation.
drwxr-xr-x Aug 17 15:05 .
Input new name, or a "." to keep the old name,
or a "return" to skip this file.
Input>
Skipping file.
Ebben az esetben Entert nyomtam, mivel nem akartam a (.), vagyis a jelenlegi könyvtár nevét módosítani.
ATTENTION: pax interactive file rename operation.
drwxr-xr-x Jul 26 16:10 file1
Input new name, or a "." to keep the old name,
or a "return" to skip this file.
Input> old
Processing continues, name changed to: old

ATTENTION: pax interactive file rename operation.
-rw-r--r-- Jun 11 00:20 file2
Input new name, or a "." to keep the old name,
or a "return" to skip this file.
Input> .
Processing continues, name unchanged
Megfigyelhető, hogy a file1 nevét old-ra változtattam, a file2 pedig változatlan maradt. A helyreállított könyvtár listázása két fájlt mutat: egy old és egy file2 nevűt.

Alkönyvtár másolása

A pax egyik leghasznosabb tulajdonsága, hogy nagyon gyorsan képes lemásolni egy teljes könyvtárrendszert a merevlemez egy másik részére, másolási üzemmódban. A másolási mód használatához a következő lépések szükségesek:
1. Adjuk kia a cd ustasítást a forráskönyvátrban
2. Nézzük meg, hogy a célkönyvtár létezik-e; ha nem hozzuk létre az mkdir parancsal
3. Adjuk ki a következő parancsot: pax -rw . cél_könyvtár.
Figyeljük meg, hogy a másolási módban nem használjuk az f kapcsolót, mivel nem jön létre biztonsági másolat. Ehelyett a régi könyvtárrendszer közvetlenül az új helyre másolódik. Ez a parancs sokkal könyebben megjegyezhető, mint a tar megfelelője:
tar cf - .| (cd destination_directory; tar -vpxf -)
Arra figyeljünk, hogy ezt soha nem akarjuk tenni:
cd
mkdir test
pax -rw . test
A fenti példában beléptem a saját könyvtáramba létrehoztam egy test nevű könyvtárat és elindítottam a másolást. Így a test alkönyvtárak végtelen sorát kaptam, mindegyikben saját könyvtáram teljes tartalmával. Ha nem nyomom meg a Ctrl+c billentyűkombinációt, a pax a végtelenségig folytatta volna a másolást; ebben az esetben a végtelen az a pont, amikor elfogy a lemezen a hely. Erre utal a man pax következő részlete is.

Figyelem, a célkönyvtér ne legyen valamelyik fájl műveletérték (operand) vagy valamelyik fájl műveletértéken belüli kezdődő könyvtárszerkezet része, ugyanis ebben az esetben a másolás következménye beláthatatlan.

A következő trükk azonban szépen és csaknem azonnal működik:
su
Password:
cd ~user1/big_project
mkdir ~user2/big_project
chown user2 ~user2/big_project
pax -rw . ~user2/big_project
Voilá, az egész big_project könyvtárszerkezet most már megtalálható a második felhasználó saját könyvtárában is. A másolást rendszergazdaként kell végrehajtanunk a saját könyvtárból, hogy elkerülhessük a végtelen ciklus csapdáját. Ha létre kell hozni a célkönyvtárat mielőtt a másolást elkezdjük, használjuk a chown parancsot a könyvtárrendszer jogosultságainak megfelelő beállításához. A másolt könyvtárrendszer jogosultságainak kezelésével kapcsolatban a man pax nyújt további tájékozódást.

Az i kapcsolóval a könyvtárrendszer felhasználói beavatkozást igénylő módú másolásra is lehetőség nyílik:
pax -rw . ~/user2/big_project
A korábbi felhasználói beavatkozást igénylő módot használó példánkban látottakhoz hasonlóan a pax egyneként megjeleníti az összes fájlnevet, így kiválaszthatjuk, hogy mit másoljunk és mit nevezzünk át közben.

Növekményes mentések

Csináljunkvalami hasznosat a pax parancsal. Bemutatom, hogyan hozhatunk létre növekményesmentési rendszert. Példaként a genisis nevű felhazsnáló napi mentést végez a saját könyvtárának változásairól.

Először rendszergazdaként létrehozok egy könyvtárat a másolatoknak:
su
Password:
mkdir /usr/backups
Ezután létrehozok egy alkönyvtárat, és a genisis felhasználót teszem a tulajdonosává:
mkdir /usr/backup/genisis
chown genesis /usr/backup/genisis
Ezután kilépek a rendszergazda shellből és genisis felhasználóként a saját könyvátamba lépek át:
exit
cd
Majd teljes mentést készítek a saját könyvtáramról, amit a a hétfő nevű fájlban helyezek el:
pax -wvf /usr/backups/genisis/hétfő .
Most, hogy egy teljes másolatom van, napi növekményes mentéseket végezhetek az aznapi válozások tárolásásra. Tehát, amikor befejezem a keddi munkát, a következő paranacsot adom ki:
pax -wvf -T 0000 -f /usr/backups/genisis/kedd .
figyeljük meg a -T kapcsolót, ami az időt adja meg: ebben az esetben ez az éjfél (00:00). Ez arra utasítja a pax-ot, hogy csak az éjfél óta megváltozott fájlokat mentse, tehát az összes aznap módosított fájlt. Szerdán megismétlem ezt a parancsot, de a másolat nevét szerdára változtatom.

Ha van elég hely és szeretnék egy hétnél hosszabb ideig tárolni a másolatokat, nevezzük a fájlokat másként például: aug1, aug2, stb. Így is érdemes hetente egy teljes mentést készíteni, ami a napi növekvényes mentések követnek. Ha számít a tárhely nagysága, használjuk a z kapcsolót, így a másolatok tömörítettek lesznek. Felhívom a figyelmet arra is, hogy a -T kapcsoló sokkal választékosabban is hazsnálható, mint a példánkban, lásd man pax.

Fájlok kihagyása helyreállításkor

A file3 kivételével az összes fájlt a következő parancsal állítjuk helyre:
pax -rvf ~/backup -c './file3'
A c kapcsoló a kivételt jelöli. A kivételeket jelölő mintát (ami ebben az esetben a file3) egyszeres zárójelek közé kell foglalni, vagy pontosan egyező mintát használjunk, mint a fenti példában (a pax számára ez a fájl a ./file3, nem file3), vagy helyettesítő karaktert alkalmazzunk ilyen módon:
pax -rvf ~/backup -c '*file3'
Ha a minta elején használjuk a helyettesítő karaktert (*), mint a fenti példában, akkor minden olyan fájlt kihagyunk, aminek a "file3" a vége - például file3, myfile3, thatfile3.

Az n kapcsoló abban külömbözik a c kapcsolótól, hogy csak az első fájlt állítja helyre, ami a amintának megfelel. Ez azt jelenti, hogy a következő parancs nem csomagolja ki a file3, myfile3, és a thatfile3 mingyikét:
pax -rvf ~/backup -n '*file3'
Mivel a file3 az első fájl, amelyre a minta illik, egyedül ez kerül helyreállításra.

A c és n kapcsolók mentéskor is használhatók: megadhatjuk, hogy melyik fájlokat akarjuk menteni, és mit akarunk kihagyni.

Vigyázat az ext2 fájlrendszer legnagyobb mérete 2GB, ebben az esetben használjuk a split programot!

Kapcsolódó anyagok

• Az eredeti cikk itt olvasható
• A pax forráskód (az ast-open csomag része) itt érhető el.

*Ennek a postnak a célja az volt, hogy népszerűsítsem a könyvet és bátorístak mindenkit a téma érdeklődői közül a megvételre. A manuális digitalizálás következtében elkövetett hibákért elnézést.

Daniel Dennett - Darwin veszélyes ideája

A könyv a Typotex kiadó gondozásában, Kampis György és Kavetzky Péter fordításaként jelent meg. Csak ajánlani tudom. link



Részlet:

Hadd játsszak nyílt kártyákkal. Ha díjat kellene adnom a legjobb egyedi gondolatért, amely valaha bárkinek is eszébe jutott, Darwinnak adnám Newton, Einstein és mindenki más előtt. A természetes kiválasztás révén előre haladó evolúció gondolata egyetlen ecsetvonással egyesíti az élet, az értelem és a cél birodalmát a tér és az idő, az ok és az okozat birodalmával, valamint a mechanizmusok és a fizikai törvények birodalmával. De nemcsak nagyszerű tudományos eszme ez. Több annál, egy veszélyes eszme. Darwin nagyszerű gondolata iránti csodálatom szinte határtalan, de én is dédelgetek számos olyan ideát és ideált, amelyekhez kérdőjelet illeszt, és én is meg akarom védeni ezeket. Például, meg akarom védeni a tábortűz melletti dalt, és azt, ami szép és igaz benne, kis unokám és barátai számára, és az ő gyerekeiknek, ha felnőnek. Úgy tűnik, sok más, nagyszerű eszme is van, melyet Darwin gondolata veszélyeztet, és ezek is védelemre szorulhatnak. Az egyetlen jó módszer, amellyel ez megtehető — vagyis az egyetlen olyan módszer, amelynek hosszú távon esélye van —, átvágni magunkat a füstfüggönyön, és magát az eszmét olyan érzéketlenül és olyan szenvedélymentesen szemügyre venni, ahogyan csak lehetséges.
Ez alkalommal nem fogunk megelégedni azzal a szemlélettel, hogy "nyugi, nyugi, a végén úgyis minden rendben lesz". A mi vizsgálódásunkhoz bizonyos mértékig jó idegek szükségesek. Egyes magánérzések is megsérülhetnek. Az evolúcióról író szerzők rendszerint messziről elkerülik az összecsapást a tudomány és a vallás között. Ahogy Alexander Pope mondta, ahol az angyalok félnek járni, oda tódulnak a bolondok. Akar engem követni? Akarja valóban tudni, hogy mi az, ami túléli a konfrontációt? Mi van például akkor, ha az derül ki, hogy az az édes látomás — vagy egy még annál is jobb — sértetlenül, megerősödve és elmélyülve kerül ki a találkozásból? Nem volna-e szégyen elszalasztani az alkalmat egy erősebb, megújított hitvallás kialakítására, ahelyett a törékeny, betegeskedő hit helyett, amelyről esetleg tévesen úgy gondolta, hogy nem kellene bolygatni?

A szent mítoszoknak nem lehet jövőjük. Hogy miért nem? A kíváncsiságunk miatt. Azért, mert (ahogy a dal is emlékeztet rá), tudni akarjuk, hogy miért. Lehet, hogy kinőttünk már a dal által nyújtott válaszból, de sohasem fogjuk kinőni magát a kérdést. Bármit tartsunk is értékesnek, nem tudjuk majd megvédeni a kíváncsiságunktól, mert mi már csak olyan lények vagyunk, hogy az általunk értékesnek tartott dolgok egyike nem más, mint az igazság. Az igazság iránti szeretetünk biztosan központi szerepet játszik, ha életünk értelmét keressük. Akárhogy is, az a gondolat, hogy az élet értelmét csak saját magunk becsapása árán őrizhetjük meg, pesszimistább, nihilistább annál, amit én a magam részéről meg tudnék emészteni. Ha ez lenne a legjobb, amit tehetnénk, akkor arra a következtetésre jutnék, hogy végül is minden tökmindegy.

"Rákot okozhat az új magyar őssejtkapszula" Szkeptikus blog by Szilágyi András

Sokasodnak a kérdőjelek a világszenzációként hirdetett magyar őssejtkapszula körül

Az elmúlt hetekben komoly sajtókampánynak lehettünk tanúi, melynek tárgya egy állítólag szenzációs magyar találmány, az őssejtek termelődését fokozó készítmény. Újságcikkek, rádió- és tévéinterjúk sora foglalkozott az új csodaszerrel, mely olyan súlyos betegségek gyógyításában játszhat szerepet, mint a szívinfarktus, a cukorbetegség, az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, az izomsorvadás, a csontritkulás, a májbetegségek, az égési sérülések, és ezen felül szinte minden létező egyéb betegség.

Miről is van szó? Az őssejtek olyan sejtek, amelyek képesek osztódni és különféle, specializálódott sejtekké (pl. izomsejtekké, idegsejtekké) átalakulni. Valóban az orvostudományi kutatások fókuszában állnak, elsősorban a szerteágazó terápiás lehetőségek miatt. Bár a kutatások elsősorban az embriókból származó őssejtekre irányulnak, egyre többen foglalkoznak a felnőtt emberben termelődő őssejtek szerepével. Vannak olyan, gyógyszernek minősülő hatóanyagok, amelyek bizonyos típusú őssejtek termelődését fokozzák, például a rákos betegek kemoterápia utáni csökkent fehérvérsejt-számát a vérképzés kiindulópontját jelentő őssejtek termelésének fokozásával állítják helyre. A magyar kutatók találmánya azonban egy általános őssejtfokozó, amely válogatás nélkül mindenféle őssejtre hatással van, noha a hatás pontos mechanizmusa nem ismert.

Az amerikai előd: a StemTech cég

Persze a magyar kutatók "felfedezése" nem annyira eredeti, mint azt némelyik újságcikk sugallja. A történet tulajdonképpen a 80-as években kezdődött, amikor több tengerentúli cég is felismerte a kékmoszatokból előállítható étrend-kiegészítőkben rejlő piaci lehetőségeket. Ilyen cég volt a Cell Tech is, amely hirdetéseiben nem csupán méregtelenítő és energianövelő hatást tulajdonított a "szupermoszatoknak", hanem egy sor betegségre nézve is (pl. krónikus fáradtság, figyelemzavar, magas koleszterinszint, depresszió, vírusfertőzések, stb.) kedvező hatásúnak nevezte készítményeit. Ezek a cégek jellemzően multi-level marketing (MLM) rendszerben forgalmazták termékeiket, ezáltal némileg elbújva a hatóságok elől, de így sem kerülték el a megpróbáltatásokat: már a 80-as években is többüket elmarasztalta az amerikai FDA (az élelmiszer- és gyógyszerügyi hatóság), a 90-es évek végén pedig a kékmoszatokban talált méreganyagok miatt támadt botrány körülöttük. A Cell Tech-et 2003-ban a kaliforniai bíróság marasztalta el harminc különböző, hamis állítás miatt, melyeket termékeikkel kapcsolatban tettek.

Nem mondhatni tehát, hogy virágzott a cégek üzlete. Ebből a hanyatlásból próbált kiutat találni Christian Drapeau, a Cell Tech egykori tudományos igazgatója. Az új varázsszó az őssejt lett. A Medical Hypotheses (Orvosi Hipotézisek) c. folyóiratban közölt egy cikket, melyben azt a feltételezést fejtette ki, hogy az őssejtek a csontvelőből különféle szervekbe, szövetekbe vándorolnak, s azokat regenerálják, továbbá, hogy ezt a folyamatot esetleg különféle természetes anyagokkal serkenteni lehet. Bár ez az állítás még ma is csupán feltevésnek számít, Drapeau hamar rátalált az őssejtserkentő anyagra: mi más lehetett volna ez, ha nem a Drapeau cége által már évtizedek óta forgalmazott kékmoszat-készítmény.

Így született meg tehát az új szer, a kékmoszat-kivonatot tartalmazó StemEnhance kapszula. Az új csodabogyó jelentős üzleti sikernek bizonyult: egyre-másra születtek az anekdoták az inzulinkezeléssel felhagyó cukorbetegekről, a tolószékből kiszálló szklerózis multiplexesekről, és így tovább, s ma már a StemTech cég ötvenezer doboz őssejtfokozót ad el havonta.

A magyarokat is ösztönözte a tengerentúli példa

Nyilvánvalóan az amerikai cég üzleti sikerét irigyelte meg Szabó László, az egri illetőségű, étrend-kiegészítők gyártásával foglalkozó Crystal Institute Kft. tulajdonosa. Így jöhetett létre az együttműködés a Crystal Institute Kft. és a Pécsi Tudományegyetem között, ahol is Ember István egyetemi tanár és Kiss István docens kezdte el az új őssejtserkentőt kikísérletezni. Hogy-hogynem, az általuk kifejlesztett kapszulának is a kékmoszat-kivonat lett az egyik fő összetevője; ezen kívül tartalmaz még pecsétviaszgombát, klorofillt, kendermagot, kukoricát, cápaporcot, és még néhány, szintén a bio-boltok étrendkiegészítő-kinálatából jól ismert komponenst.

Még csak állatokon tesztelték, de már kapható

A pécsi kutatók állatkísérletek útján találták meg a különféle összetevők optimális arányát, mérve a beadott szer hatását a vérben keringő őssejtek mennyiségére. Minden gyógyszerkutatási projektnek fontos részét képezik az állatkísérletek, majd ezután következik a hosszadalmas klinikai tesztek ideje, amikor már embereken, ellenőrzött körülmények között vizsgálják a gyógyszerjelölt hatását. Szabó Lászlóék azonban nem ezt az utat választották. A hosszú évekig tartó klinikai tesztek és a szigorú gyógyszerengedélyeztetési eljárás helyett inkább úgy döntöttek: étrend-kiegészítőként dobják piacra a csodakapszulát. Az étrend-kiegészítőket ma Magyarországon nem kell engedélyeztetni, csupán be kell jelenteni forgalmazásukat az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézetnek. Ezt Szabó László cége meg is tette, így szabadon forgalmazható a keresztségben az Olimpiq StemXCell nevet kapott kapszula. Pár perc internetes kereséssel bárki tucatnyi weboldalt találhat, ahol meg lehet rendelni, s az is világos, hogy az értékesítés e szer esetében is multi-level marketing rendszerben történik.

Embereken a pécsi kutatók csak most a nyáron fogják elkezdeni tesztelni a szert, bár úgy is tekinthetjük, hogy a forgalmazás megkezdésével nagyszabású emberkísérlet kezdődött.

Gyógyszer vagy étrend-kiegészítő?

A jogszabályok pontosan meghatározzák mind a gyógyszer, mind az étrend-kiegészítő fogalmát. A lényeg, hogy gyógyszer az, amit emberi betegségek megelőzésére vagy kezelésére állítanak elő, az étrend-kiegészítő pedig olyan élelmiszer, amely a hagyományos étrend kiegészítéseképpen koncentrált formában tartalmaz bizonyos tápanyagokat. E definíciókkal összhangban a 37/2004 (IV. 26.) ESzCsM rendelet kimondja, hogy "az étrend-kiegészítő jelölése, megjelenítése és reklámozása során tilos a terméknek betegséget megelőző vagy gyógyító hatást tulajdonítani, illetve ilyen tulajdonságra utalni."

Ez tiszta sor. Minek nevezzünk tehát egy olyan kapszulát, amelyet azzal reklámoznak, hogy az őssejtek számának növelése révén számos különböző betegség kezelésére alkalmas? A dolog egyértelmű: ez nem élelmiszer, hanem gyógyszer! Miért forgalmazzák mégis étrend-kiegészítőként? Azért, mert ha gyógyszernek neveznék, akkor évekig tartó, költséges klinikai tesztek során kellene bizonyítani a szer hatásosságát és biztonságosságát. Erre pedig egy olyan kis kft-nek, mint a szert gyártó Crystal Institute Kft, nincsen sem tőkeereje, sem kockázatvállaló képessége.

A Crystal Institute Kft. rovott múltja

Az Olimpiq kapszulát gyártó Crystal Institute, Szabó László egyszemélyes kft-je nem először játssza el, hogy étrend-kiegészítőket gyógyító hatású szerekként forgalmaz. Ugyanezt tették a Flavin 7 nevezetű termékcsaládjukkal is. Ennek következtében a Gazdasági Versenyhivatal "fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása", illetőleg "fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartás" miatt 2002-ben 3 millió, 2005-ben pedig már (a visszaesőként való elkövetésre tekintettel) 10 millió forint bírságot vetett ki Szabó László cégére. Nos, a cég most ugyanezt követi el az őssejtkapszulával - vajon még magasabb pénzbüntetésre áhítoznak? Van persze kiskapu, hiszen a cég forgalmának 90%-át az MLM rendszerben történő értékesítés adja - bizonyára megpróbálhatnak arra hivatkozni, hogy nem ők, hanem a disztribútorok teszik a jogellenes állításokat.

Az Olimpiq kapszulával kapcsolatos anomáliákra egyébként az OÉTI is felfigyelt. Dr. Martos Évától, az OÉTI főigazgató főorvosától a következő tájékoztatást kaptam:

"A termék megnevezésével, valamint ajánlott alkalmazási területével, különös tekintettel bizonyos betegségek gyógyítására, intézetünk nem ért egyet; erre nyomatékosan felhívtuk a terméket bejelentő cég figyelmét, és erről tájékoztattuk felügyeleti szervünket, az Országos Tisztifőorvosi Hivatalt. A termék forgalmazását – az érvényben lévő szabályozás szerint - intézetünk nem tilthatja meg."

De miért is kellene a termék forgalmazását megtiltani? Ha valóban jó hatása van, és nincs káros mellékhatása, akkor miért ne árulhatnák? Nos, tegyük félre egy pillanatra azt a nyilvánvaló jogsértést, hogy a Crystal Institute Kft. gyógyító hatást tulajdonít egy étrend-kiegészítőnek, és vizsgáljuk meg a két legfontosabb kérdést, melyet gyógyszerekkel kapcsolatban mindig tisztázni kell: Hatásos-e a szer, és biztonságos-e a szer?

Kérdőjelek a StemEnhance kapszula körül

Ne higgyük, hogy az amerikai StemTech cég termékét, a StemEnhance kapszulát aggályok és kétkedés nélkül fogadta a közvélemény. A The Scientist c. neves amerikai tudományos havilap több, nemzetközileg ismert őssejtkutatót kérdezett meg az őssejtfokozóról, és a véleményeket a 2007. májusi számában közölt cikkben ismertette. Nos, a tudósok finoman szólva nem rajongtak a készítményért. Minthogy a StemEnhance fő hatóanyaga, a kékmoszat-kivonat, megegyezik a magyarok Olimpiq kapszulájának fő hatóanyagával, a StemEnhance kapszulával kapcsolatos kételyek az Olimpiq-ra is érvényesek.

Hatásos-e?

Erre röviden lehet válaszolni: nem tudjuk. Ha állatkísérletekben valóban növekedett a vérben keringő őssejtek száma a szer hatására, akkor elképzelhető, hogy embernél is ez a helyzet. Tekintettel azonban arra, hogy a szer nem egyetlen vegyület tisztított formája, hanem különféle növények kivonata, amelyben rengeteg vegyület van, így nem tudjuk, melyik vegyület fejti ki a hatást. Bár Christian Drapeau felállított egy lehetséges mechanizmust (a csontvelői sejtek összetapadásának gátlása egy bizonyos receptor blokkolásával), és állítólag rövidesen meg fog jelenni egy cikk ennek igazolására, még messze nem tekinthetjük a feltevést bizonyítottnak. A magyar kutatók (még?) nem publikáltak semmit kísérleteikről, és ráadásul a magyar kapszulában egyéb anyagok is vannak, amelyek lehetséges hatásmechanizmusáról még csak hipotézisek sincsenek.

A fő kérdés azonban nem is az, hogy valóban növekszik-e a vérben keringő őssejtek száma a szer hatására, hanem hogy ez jó dolog-e. A kutatók véleménye megoszlik abban a kérdésben, hogy ez valóban segíti-e a különböző szövetek regenerációját. A szívizom infarktus utáni regenerációját illetően például többféle vizsgálat más és más eredményt hozott ezzel kapcsolatban; a kutatók között egyelőre nincsen konszenzus. A válasz tehát az, hogy a szer működhet, de ez ma még messze nincs igazolva. Dr. Thomas Eschenhagen, a Hamburg-Eppendorf egyetemi klinika intézetigazgatója a The Scientist kérdésére válaszolva kijelentette: "Jelenleg nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezen őssejtek számának fokozása valami jó dolog volna."

Biztonságos-e?

Míg a hatásosság kérdésében legfeljebb annyit mondhatunk, hogy az vitatható és nem igazolt, az őssejtfokozó biztonságosságával kapcsolatban komoly aggályok vetődnek fel. Egyfelől a kapszula egyik alapanyaga, az Aphanizomenon flos-aquae nevű kékmoszat gyakran tartalmaz veszélyes méreganyagokat, másfelől az őssejtek számának növelése szunnyadó állapotban lévő, rosszindulatú daganatok aktiválódásához vezethet, sőt, új daganatok keletkezését is előidézheti.

Mérgek a moszatban

Valljuk be, kevesen fogyasztunk kékmoszatot élelmiszerként, és aki igen, az is csak azért, mert az étrend-kiegészítőket gyártó cégek valamiféle "szuperélelmiszernek" kiáltották ki azt. Nos, a kékmoszat tápértéke valójában elhanyagolható, a benne lévő különféle méreganyagok azonban régóta aggodalom tárgyai. E méreganyagok közül is a legfontosabbak az ún. mikrocisztinek, melyek nem csupán májkárosító és rákkeltő hatásúak, de - mint az a szakirodalomból tudható - valószínűleg az idegrendszert és a veséket is károsítják, s mivel a kékmoszatot tartalmazó étrend-kiegészítőkben már sok esetben találtak magas mikrocisztin-tartalmat, a kutatók a mikrocisztinekre vonatkozó egészségügyi határértékek csökkentését javasolják.

A problémát súlyosbítja, hogy az étrend-kiegészítők pontos mikrocisztin-tartalmát csak költséges, kromatográfiát és tömegspektrometriát kombináló módszerrel lehet pontosan meghatározni, az olcsóbb módszerek a mikrocisztin-tartalmat a valóságosnál alacsonyabbnak mutatják. Felmerül a kérdés: vajon a magyar őssejtkapszula gyártója, a Crystal Institute Kft. honnan szerzi be a kékmoszatot, s vajon ennek mikrocisztin-tartalmát ellenőrzi-e az említett módszerrel? Sajnos a tengerentúlon gyártott kékmoszat-készítményekben gyakran találtak magas mikrocisztin-tartalmat, egy esetben pedig még egy halálesetet is összefüggésbe hoztak az elfogyasztott kékmoszat-készítmény magas mikrocisztin-tartalmával. Sajnos nincs rá semmi garancia, hogy a magyar őssejtkapszula nem tartalmaz mikrocisztineket; s még ha csak kis mennyiségben tartalmaz is, tartós szedés esetén a mikrocisztinek bizony felhalmozódnak az emberi szervezetben, és kifejtik káros hatásukat, sőt, terhes nők esetében a magzatnak is átadódnak.

Rákot is okozhat az őssejtfokozó

Míg a készítményben lévő toxinok elvben megfelelő tisztítási eljárással kiszűrhetők, sokkal súlyosabb probléma, hogy bármilyen "őssejtfokozó" hatású szer mellékhatásként rákot is okozhat. A The Scientist által megkérdezett Dr. William H. Frishman, a New York Medical College professzora szerint "egy őssejtfokozó szedésének egyik kockázata az, hogy a szer szunnyadó állapotban lévő ráksejteket aktiválhat. Egyes embereknek rejtett, rosszindulatú daganatsejtjeik lehetnek, és akkor hirtelen egy őssejtfokozó kerül a szervezetükbe." És valóban: az orvosi szakirodalomban nem egy, de nem is kettő, hanem jó néhány cikket (lásd pl. Wu és mtsai 2007, Takakura 2006, Varner 2007) lehet találni arról, hogy a csontvelői és szöveti őssejtek nem csupán a sérült szövetek regenerációjában, de éppenséggel a rákos daganatok keletkezésében és azok növekedésében, fenntartásában is jelentős szerepet játszanak. Ha pedig ez így van, akkor bármilyen őssejtfokozót szedünk is, mindig szembe kell néznünk azzal a veszéllyel, hogy az esetleges kedvező hatás mellett az őssejtfokozó hatására rosszindulatú daganat keletkezik szervezetünkben, vagy az eddig szunnyadó (korábban fel nem fedezett vagy már gyógyultnak tekintett) daganat növekedésnek indul!

Ezzel a veszéllyel egyébként a magyar kutatók és a kapszula gyártói is tisztában vannak, és meg is említették egyes interjúikban. A tumorok keletkezésének veszélyét firtató kérdéseket azonban azzal az állítással hárították el, hogy a kapszula olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek a daganatképződést "kordában tartják". Ez azért enyhén szólva nem hangzik túl megnyugtatóan: beadunk egy rákkeltő szert és egy rákellenes szert, aztán reménykedünk abban, hogy a rákellenes lesz az erősebb? Ugyan hogyan bízhatnánk meg ebben? Az őssejtfokozó kapszulát egy másik, "őssejtvédőnek" nevezett kapszulával együtt kell szedni, ez lenne az állítólagos rákellenes szer; elég azonban egy pillantás az összetételére (különböző gyümölcsök magvai és héja), s máris kiderül, hogy az "őssejtvédő" valójában nem más, mint a Crystal Institute Kft. által forgalmazott, daganatellenesnek titulált "Flavin 7" étrend-kiegészítő átcímkézett változata. Emlékezzünk csak: ez volt az a termék, amellyel kapcsolatos megalapozatlan állítások miatt a Gazdasági Versenyhivatal kétszer is megbüntette a Crystal Institute Kft.-t. Világos az üzleti stratégia: bizonyára könnyebb eladni a Flavin 7 terméket, ha "őssejtvédőnek" elnevezve az őssejtfokozóval kapcsoltan értékesítik.

Bizarr hatások?

Az őssejtfokozóval kapcsolatos aggodalmakat tovább növelik azok a furcsa figyelmeztetések, amelyek egyes disztribútorok weboldalain találhatóak vagy éppen Szabó László szájából hangzottak el valamelyik interjúja során. Például az egyik disztribútor weboldalán ezt olvassuk: "Fontos tudnivaló: implantátummal rendelkezők részére nem ajánlott!!! Ezek lehetnek: pacemaker, különböző szegecsek, műerek, stb. Az újjáépült sejtek miatt ezek az idegen testek esetlegesen kidobódhatnak!" Szép teljesítmény egy étrend-kiegészítőtől, hogy implantátumok kilökődését okozhatja, az pedig még szebb, hogy ezt az információt a termékhez csatolt tájékoztató nem tartalmazza, csak vakszerencse folytán tudhatja meg a vásárló. Szabó László pedig egy interjúban mellékesen közli, hogy "az őssejtek a tumoros sejtek számát is növelhetik, ezért [a terméket] nem ajánlom olyanoknak, akik például krónikus limfoid leukémiában szenvednek". Kösz, jó, hogy szólt, Szabó úr, de ha ilyen veszélyekkel jár a készítmény szedése, akkor miért nem csak orvos írhatja fel?

Ennél is bizarrabb az az üzenet, amelyet az őssejtfokozó egyik fogyasztója küldött Szabó Lászlónak: "Marika vagyok ...-ről. Az anyunak, aki 83 éves, nőni kezdett a foga". Talán nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ha valakinek 83 évesen a rég kihullott foga helyén új kezd nőni, az enyhén szólva nem mondható normálisnak - a maradó fogak embernél nem pótlódnak, itt tehát valamiféle sejtburjánzásról, szövetszaporulatról lehet szó. Amennyiben ez a történet igaz, az mindennél jobban mutatja, hogy egy kimondottan veszélyes szerről van szó, amelynek a szedése beláthatatlan, súlyos következményekkel járhat.

Üzlet és felelősség

Az őssejtfokozó szabad árusítása étrend-kiegészítőként bizonyára bombaüzlet, s az ezt tiltó jogszabályokat is ki lehet kerülni ideig-óráig. De vajon szabad-e tömeges emberkísérletet folytatni, szabad-e élelmiszerként árusítani egy olyan szert, amelynek hatása kétséges, kockázatai viszont óriásiak? Még a jobbik eset, ha a szer hatástalan - a rosszabbik az, ha tényleg működik. Ebben az esetben lehet, hogy lesz, aki meggyógyul majd ettől a szertől - de lehet, hogy lesz, aki mérgezést vagy rákot kap tőle. A szer működési mechanizmusát nem ismerjük, sem rövid-, sem hosszútávú hatásairól, mellékhatásairól nem tudunk semmit. Hiszen eddig csak korlátozott állatkísérletek folytak. Amennyiben a kapszula hatása valóban az, amit állítanak róla, akkor csak a megfelelő klinikai tesztek elvégzése után, gyógyszerként volna szabad forgalmazni, és a hosszútávú következmények ismeretében, az előnyök és a kockázatok mérlegelésével, személyre szabott módon, orvosi ellenőrzés mellett volna szabad betegeken alkalmazni. Most a kapszula gyártói kijátszották a jogszabályokat, s ismeretlen hatású készítményüket rászabadították a gyanútlan publikumra. Az üzleti érdek alighanem felülkerekedett a felelősségérzeten.

A The Scientist által megkérdezett tudósok szintén kétkedve, aggodalommal tekintenek az őssejtfokozóra. William Frishman például azt mondta: "Nagy, nagy, nagy szkepticizmussal szemlélem ezt", Thomas Eschenhagen pedig egyenesen kijelentette:

"Mindenkit erősen eltanácsolok ennek a szernek a szedésétől, amíg több vizsgálatot nem végeznek vele. Bár a hatás a gyártótól kapott információk alapján nem tűnik drasztikusnak, de hogy a szer biztonságos-e, azt egyszerűen nem tudjuk."

Azt viszont tudjuk, hogy komoly aggályok vethetők fel a szer biztonságosságával kapcsolatban, s ez hangsúlyozottan igaz a magyar kapszulára, amely a hírek szerint jóval erőteljesebb hatású amerikai elődjénél - ennek megfelelően mellékhatásai is súlyosabbak lehetnek.

Így mi sem mondhatunk mást, mint Eschenhagen professzor: aki nem akar kísérleti nyúl lenni, az ne szedje ezt a szert!
**********************************************************************************

Csak azért copypaste tam ide, hogy szóljak Dr(?) Szabó Úrnak és a cégének, hogy ezekután engem is be lehet perelni, mert én ezt innen nem fogom kitörölni, addíg amig be nem bizonyítják a maguk igazát (ami kétséges).

Az eredeti cikk itt. A hozzászólásokat is érdemes elolvasni.

"Vendégszoba - Előttem nem volt semmi - vendégünk volt a Nagy Bumm" by Origo

Egy érdekes "riport" jelent meg az origo tudományos rovatában, ezt copypasteztem be elsősorban magam és persze az utókor számára:

"Ha már nem lesz mit megismerni, csak az összegyűjtött teljes ismeretanyagot lehet ragozni, permutálni, akkor az intellektuális izgalom elhal, a technika és valószínűleg a szellem fejlődése véget ér. Kívánom, hogy ezt az állapotot sohase érjétek el, mindig maradjon a Világban izgalmas kihívás, kutatni- és felfedeznivaló." A Földön kívüli élet után a Nagy Bumm volt a vendégünk rendhagyó chat-sorozatunkban. Számtalan érdekes dolgot megtudhattunk a Világegyetem keletkezésekor jellemző állapotokról és az Univerzum jövőjéről is.

Nagy Bumm: Üdvözlöm az olvasókat! Mindenekelőtt hadd kérjem, hogy az igazi nevemen szólítsatok. A nevem pedig nem Ősrobbanás, hanem Nagy Bumm, angolul Big Bang. Az Ősrobbanás szó teljesen félrevezető, ráadásul annak idején ostoba politikai kompromisszumként született. Az 1950-es években Magyarországon az egész téma burzsoá áltudománynak számított, amikor pedig végre lehetett róla beszélni, az volt a kifogás, hogy a Nagy Bumm túlságosan vicces kifejezés, a Tudomány pedig Igencsak Komoly Dolog. Így maradtak az Ősrobbanás elnevezésnél, ami azóta is sok embert félretájol. A "robbanás" szó ugyanis arra utal, hogy a hatalmas semmi közepén van egy kis anyagcsomó, ami hosszú nyugalom után egyszer csak gyors tágulásnak indul. Vannak gyorsabb és vannak lassúbb repeszdarabok - a leginkább sztahanovista, gyorsan repülő részecskék belehasítanak az üres térbe, és igencsak anizotróp világot látnak maguk körül: előttük a nagy semmi, mögöttük a többi, lassúbb részecske. Ez a hamis kép homlokegyenest ellenkezik azzal a képpel, amit a kozmológia tudománya rólam kialakított. Nevezzetek tehát egyszerűen Nagy Bummnak. Ez is leegyszerűsítés, de legalább nem félrevezető.

Mikor történtél meg? []
Ezen sokat vitatkoztatok. Néhány évvel ezelőtt még azt mondtátok, hogy 10-20 milliárd évvel ezelőtt. Ez olyan, mintha egy hölgyet 30-60 évesnek saccolnátok. A 2002-2003 körül végzett nagy pontosságú csillagászati mérések alapján most már pontosan tudjátok, hogy 13, 7 milliárd évvel ezelőtt történtem.

Mi volt Ön előtt? [urrobi]
Már Szent Ágoston is megmondta: "meg kell értenünk, hogy az idő teremtése előtt nem volt idő". Én is ugyanezt mondom, teremtés helyett az idő kezdetével, a Nagy Bummal. A kérdés hasonló a következőhöz: mi van az Északi-sarknál is északabbra? A Föld minden pontján feltehető ez a "mi van innen egy méterrel északabbra" kérdés, de épp az Északi-sarkon nincs értelme. Hasonlóképpen minden pillanatot megelőzött sok másik pillanat, kivéve a kezdet pillanatát. Ez előtt nem volt semmi, mert magának az "előtt" szónak sem volt értelme.

Tényleg egy robbanásként kell elképzelnünk? [csibegeza]
Egyáltalán nem. Mint a bevezetőben leírtam, egy robbanásnál egy kis anyagdarab terjed szét a külső, üres térben. Az én esetemben nem volt külső tér, mert a tér is az anyaggal együtt keletkezett. Másrészt nem voltak leggyorsabban repülő, szélső részecskék, amelyek legelöl hasítottak az üres térbe: az anyag mindig egyenletesen töltötte be az egész teret. Ezért célszerűbb azt mondani, hogy nem az anyag "robban", hanem a tér tágul.

Hogyan került a nagy semmi közepére az a kis anyaghalmaz? [Egyetemista@Mc]
Mint a bevezetésben leírtam, nem volt Nagy Semmi és nem volt kis anyagkupac. Előttem egyszerűen nem volt semmi, sőt "előttem" sem volt.

Természeti törvények hiányában mi indította el és mi irányította ezt a folyamatot? [DiTKaBéjBi]
A természeti törvényeket az anyag hordozza. Amint az anyag létrejött, máris voltak törvényei, és azok irányították a fejlődést. Az első pillanatnak viszont nem volt oka, mert az egyik előző válaszban leírtak szerint nem volt "azelőtt". Ha viszont ez a válasz nem nyugtat meg benneteket, másként is gondolhattok e kérdésre: képzeljetek el egy félegyenest, amelynek kezdőpontját eltávolítjuk: legyen ez a számegyenes pozitív fele, a nulla pont nélkül. A félegyenes bármely pontjától balra végtelen sok pont található, de nincs legszélső, első pont. Ilyen az időtengely is: minden eseményhez pozitív időadat tartozik, mindegyik esemény előtt végtelen sok másik esemény történt, amelyek akár az adott esemény okául szolgálhatnak, de nem volt legelső esemény, amelynek nem lenne oka, hiszen a kezdőpont nem tartozik az időegyeneshez. Ebben az értelemben én, a Nagy Bumm - nem is létezem.

De a semmiből hogy lett anyag, ami tágult? [CarmenBaba]
Úgy látszik, ez az a kérdés, ami mindenkit izgat. A "lett" szó használata már azt sugallja, hogy volt valami a kezdő pillanat előtt, és ebből "lett" az, ami később létezik. De ha az idő is a kezdő pillanatban született, akkor a kérdésnek nincs értelme. Akit ez még mindig idegesít, annak javaslom az idő korábban leírt félegyeneses modelljét: ebben nem merül fel az első pillanat és az azt megelőző események kérdése.

Mennyire tudjuk az Ön kezdő pillanatát időben megközelíteni a mai modelljeinkkel? [zolika]
A megközelítés fő eszközei részben a részecskegyorsítók, részben a papír/ceruza/számítógép komplexum. Az Univerzum korai korszakaiban nagyon meleg volt, azaz a részecskék nagyon gyorsan mozogtak. Ezt nehéz földi kísérletben reprodukálni, lásd a magfúziós erőművekkel való próbálkozások technikai nehézségeit, pedig ott csak a Nap belsejének néhány millió fokos hőmérsékletét kellene utánozni. Egy zseniális ötlet segített: elég csak néhány részecskét felgyorsítani a megfelelő sebességre, a többi, álló részecskével történő ütközésük pont úgy zajlik le, mintha mindegyikük egyformán veszettül szaladgálna. Ezt pedig földi részecskegyorsítókkal is el lehet érni. A gyorsítós kísérletekkel így egyre többet tudtok meg a részecskék tulajdonságairól, kölcsönhatásairól, az elméleti fizikusok és kozmológusok pedig eme újonnan megismert tulajdonságokat azonnal felhasználják a Világegyetem ama korszaka rekonstrukciójára, amikor az adott energia- és hőmérsékletviszonyok uralkodtak. Persze minél korábbra akartok visszanézni, annál nagyobb hőmérsékletet, azaz energiát kell elérni, ehhez pedig nagyobb, és sajnos exponenciálisan drágább gyorsítók kellenek. A következő gyorsítógeneráció már akkora lesz, hogy el sem fér a Földön, ki kell telepítenetek őket az űrbe... Ily módon ma kb. a másodperc ezred-milliomod-milliomod részéig (körülbelül 10^-15 s) tudjátok megközelíteni a Kezdet pillanatát. Az elméleti fizikusoknak szerencsére nem kell gyorsító, az ő gondolataik szabadabban szárnyalhatnak: viszonylag pontos leírással rendelkeztek a Nagy Bumm után 10^-35 másodperccel történtekről. Az így kikövetkeztetett jelenségeket persze még sokáig (esetleg évszázadokig) nem lehet kísérletileg ellenőrizni. Az elméleti eredmények alapján azonban rekonstruálható az Univerzum későbbi története, a kialakuló struktúrák tulajdonságai, ez pedig összevethető a mai csillagászati tapasztalattal. Sőt megfordítva: egyes kozmológiai, csillagászati megfigyelésekből következtetni lehet az elemi részecskék laboratóriumból nem ismert tulajdonságaira is - ezt az ötletet egy neves magyar tudós, Marx György alkalmazta először 1975-ben.

Hogy kell elképzelni az akkori állapotokat? [csibegeza]
Ezek az állapotok nagyon gyorsan változtak. Ahogy a tér a nullából kiindulva tágult, az anyag hőmérséklete a végtelenből indulva folyamatosan csökkent. Adott hőmérsékleten adott anyagfajták létezhetnek: a hőmérséklet gyors változásával gyorsan változtak az anyagfajták is. Olyan ez, mint egy igen gyors és nagyon sok részes szappanopera, melynek felvonásai új meg új szereplőkkel villámgyorsan követik egymást. De minden felvonás ezerszer vagy milliószor hosszabb az előzőnél (hiszen a hőmérséklet csökkenésével a szereplők, azaz a részecskék egyre lassabban mozognak). Kezdetben a sűrű és forró anyag elemi részecskékből (és persze a megfelelő antirészecskékből) állt, amelyek termodinamikai egyensúlyban voltak, és folyamatosan átalakultak egymásba, a fotonok új részecske-antirészecske párokat keltettek, azok szétsugároztak stb. A hőmérséklet csökkenésével a nehezebb részecskék és antirészecskéik kiszálltak a játékból (hiszen a hősugárzás energiája már nem volt elég a párkeltéshez), végül csak a legkönnyebbek maradtak: az általatok jól ismert proton és elektron, ezek később atomokat alkottak. Ezután az addig homogén (azaz mindenütt egyforma sűrű) anyag a gravitációs instabilitás miatt felhőkre szakadt, és elkezdődött a kozmikus struktúrák, a galaxisok és csillagok kialakulása. Innen már el tudjátok képzelni a sztorit...

Ez a forró, átalakuló részecskeplazma már a nulla pillanattól kezdve jelen volt? Vagy a kezdet igazi kezdetén másfajta viszonyok uralkodtak? [szecskarago]
Néhány évtizede még úgy gondoltátok, hogy a forró "plazmakorszak" egészen a kezdetektől fennállt. Ma már tudjátok, hogy ezeket a "termodinamikai" jellegű, forró felvonásokat megelőzte az "inflációnak" nevezett, gyorsuló tágulással jellemezhető, igen rövid, de drasztikus változásokat hozó korszak, amelynek létezésére csak 1980-ban következtettetek, mégpedig részecskefizikai elméleteitek alapján, és amelynek létezését tudósaitok csak nemrég fogadták el általánosan. Ennek a korszaknak a végén, a vákuum "halmazállapot-változásával" jött létre a későbbi korszakok főszereplője, a forró részecskeplazma. Még korábban pedig a kvantumgravitáció uralkodott, amelyről jelenleg nem tudtok semmit, és erre nagyon büszkék is vagytok, hiszen azt legalább értitek, hogy milyen matematikai nehézségek miatt nem lehet összebékíteni a két legáltalánosabb fizikai elméletet, a részecskéket leíró kvantumelméletet és a gravitációt magyarázó általános relativitáselméletet. E két elmélet összeegyeztetéséért, a majdani kvantumgravitációs elméletért kb. 2052-ben adják ki az első Nobel-díjat. Fiatalok, lehet igyekezni! Ha ez meglesz, még mélyebbre pillanthattok a múlt mélységes kútjába, fizikai tudásotok még jobban meg fogja közelíteni a Nagy Bumm pillanatát.

Hogy lehet az, hogy senki sem volt ott "akkor", és mégis ennyire alá van támasztva, hogy mi is történt? És ha nem is így volt? [AFeketeDalnok]
Természetesen egyetlen tudományos elmélet sem adja meg a Végső Választ, de egyre jobban megközelíti azt. A szokásos (természet-)tudományos módszer működik itt is: a tapasztalatok alapján elméleteket állítotok föl, ezek alapján számításokat végeztek és a világ új, még nem ismert tulajdonságait jósoljátok meg. Ezután ezeket összehasonlítjátok az új csillagászati tapasztalatokkal - és ha kell, korrigáljátok a modelleket. Ebben a folyamatban a 2000-es évek elején drámai előrehaladás történt: az Univerzumot kitöltő anyag számos új tulajdonságát sikerült pontosan megmérnetek, és ezzel a versengő elméletek közül kiválasztani a legmegfelelőbbet. Ma már a kozmológiátok nem önkényes spekulációk és vad elképzelések halmaza, hanem a fizika más ágaihoz hasonlóan nagy pontossággal végzett méréseken és részletesen kidolgozott elméleteken alapuló természettudomány. Finomodhat, pontosabb lesz, de a lényeges tényekben és alapkérdésekben már nem fog durván változni.

Mikor születtek az első galaxisok? [elektron567]
Az Univerzum tágulását leíró forgatókönyv korábbi verziói szerint egy-két milliárd évvel a Kezdet után. Újabban azonban a csillagászok olyan távoli galaxisokat is találtak, amelyek már pár százmillió évvel utánam is léteztek. Újra kell tehát gondolni és számolni a forgatókönyveket. Ami nem is baj, és amúgy is aktuális, hiszen az egész rekonstruált kozmológiai történet leginkább kérdéses, leggyengébb lábakon álló része a galaxisok képződése, ennek ideje, mechanizmusa, részletei. A következő években ezen a téren sok új és érdekes eredmény, fejlemény várható, tessék szorgalmasan olvasni az [origo] tudományos rovatát, valamint a http://hirek.csillagaszat.hu/ weblapot...

Ha az Ősrobbanás óta tágul a Világegyetem, akkor mi van azon túl (ha tágul, akkor van hova alapon)? [kismu]
Nincs hová. Az anyag minden teret betölt, és nincs tér a téren túl. Ez a tér viszont folyamatosan nő, de nem egy környező nagyobb valamibe tágul. Kénytelen vagyok elmondani a sokszor idézett (és sokszor félreértett), bár kissé pontatlan hasonlatot: a világ olyan, mint egy gumilabda felszíne, ezen a pöttyök a galaxisok. A labda felfújásakor a galaxisok folyamatosan távolodnak egymástól, de nem azért, mert a felszín egyre nagyobb területet tölt be egy már korábban is létező síkon (mint például a padlón egy egyre terjedő pocsolya). A gömb felszíne, azaz a tér, mégis folyamatosan nő. A hasonlat egyrészt azért sántít, mert a gömb felszíne véges, az Univerzum pedig a legújabb méréseitek szerint végtelen, másrészt a hasonlatban mindenki úgy képzeli maga elé a gumilabdát, hogy a környező háromdimenziós térbe ágyazza. Próbáljátok elképzelni a labdát az őt körülvevő és a labda belsejében lévő tér nélkül (úgysem fog sikerülni), és akkor jó képet kaptok a Világegyetem tágulásáról. Az emberi fantázia és térszemlélet persze véges, nehezen tud ilyesmit elképzelni, ezért az emberiség egy kollektív érzékszervet fejlesztett ki az elképzelhetetlen elképzelésére és leírására. Úgy hívják: matematika.

Igaz-e az új hír, hogy a Világegyetem csak kezdetekben tágult egyre lassabban, jelenleg pedig gyorsuló ütemben tágul? [Nettesheim]
A legújabb, az 1990-es és 2000-es években végzett méréseitek szerint valóban ez a helyzet: a lassuló tágulás kb. 3 milliárd évvel ezelőtt gyorsulóba váltott. A méréseket egyes tudósok még vitatják, tehát nem kell rá letenni a nagyesküt. (Én persze tudom a választ, és érdeklődve várom, hogy mikor jöttök rá.) Nagy kérdés, hogy mi a gyorsuló tágulás oka. Hasonló kérdés az is, hogy mi volt a korábbi tágulás lassulásának oka. Az utóbbi kérdésre a válasz természetesen a gravitáció: a galaxisok kölcsönös vonzása fékezte a tágulás ütemét. A gyorsuló tágulást tehát valamilyen antigravitációs tényező okozhatja. Nem kell persze rohannotok a paraemberekhez, vagy antigravitációs autórészvényeket venni: ennek az elméleti feltételezésnek az esetleges gyakorlati alkalmazása még igen messze van. Az antigravitáció oka lehet Einstein híres kozmológiai állandója, amelyet 1917-ben tételezett fel, majd a Világegyetem tágulásának felfedezésekor visszavont, és élete legnagyobb tudományos tévedésének nevezett - ezek szerint tévesen. (Nagy embereknek a tévedései is zseniálisak.) Egy másik lehetőség a tágulás okára egy speciális anyagfajta létezése lehet. Ennek a feltételezett anyagnak igen lírai neveket adtatok: sötét energia, inflaton, kvinteszencia... Hasonló anyagfajta egyszer már létezett az Univerzumban, a másodperc igen kis törtrészével a Nagy Bumm után, és akkor igen nagy mértékű, gyorsuló tágulást okozott: ez volt a nevezetes inflációs korszak. Lehet, hogy most egy újabb infláció kezdetén jártok.

Lesz-e a Világegyetem élete végén Nagy Reccs, az Ön ellentéte? [cordoba]
Pillanatnyi tudásotok szerint nem lesz. A korábbi tágulási modelleknek, melyeket 1921-ben Fridman dolgozott ki, három lehetséges kimenetele volt: a világ egyre lassulva tágul a végtelenségig, vagy a tágulás egyszer megáll és összehúzódásba csap át, amelyet a Nagy Reccs zár le ( a harmadik lehetőség a kettő közti határeset volt). Sokáig nem tudtatok dönteni a lehetőségek között, mert nem voltak elég pontosak a tágulás mai ütemére és a Világegyetem mai anyagsűrűségére vonatkozó méréseitek. A kozmológia állandó rehabilitálása e három lehetőséget számos újabbal bővítette. A kozmológia már említett forradalma, amely az ezredforduló körüli években zajlott le, és amely spekulációk gyűjteményéből mérésekkel alátámasztott természettudománnyá tette az Univerzum fizikáját, választ adott erre a kérdésre is: méréseitek szerint a tágulás nem fordul összehúzódásba, hanem örökké tart, sőt - mint az előző válaszban szó volt róla - egyre gyorsuló lesz. Nagy Reccs tehát nem lesz, helyette másfajta borzalmas vég vár a világra: a Nagy Brrr (Big Chill) vagy a Nagy Sutty (Big Rip). Ezeknek a részleteiről esetleg egy későbbi interjúban beszélgethetünk. A Világegyetem hosszútávú jövőjéről és a végkifejlet lehetséges forgatókönyveiről ajánlok egy remek könyvet: P. Davies: Az utolsó három perc (Kulturtrade, 1996). Persze a nemrég felbukkant Nagy Sutty ebben még nincs benne...

Azt olvastam, hogy sok ősrobbanás volt, és sok világegyetem van, párhuzamosan. Ez igaz? [exmachina]
Elképzelhető. Én is csak a ti tudósaitok cikkeiből tudok róluk. Lehet, hogy vannak, de hozzám semmi közük. Párhuzamos létünknek épp az (lenne) az értelme, hogy - akárcsak a geometriai párhuzamosok - sohasem találkozunk. Mindenesetre ennek a sok Univerzumot tartalmazó hipotetikus komplexumnak nevet már adtatok: Multiverzum.

Lehetséges-e, hogy az Univerzum pulzál, azaz főnixként újjászületik a Nagy Reccs után? [joco]
Mint már említettem, tudományotok mai állása szerint nem lesz Nagy Reccs - bár éppen lehetne, ez nem mondana ellent semmilyen tudományos alapelvnek. De a "feltámadó" Univerzum már igen! Korábban divatos volt a "pulzáló Világegyetem" gondolata. Eszerint a tágulást összehúzódás váltja fel, jön a Nagy Reccs, majd az Univerzum egy újabb Nagy Bummal mintegy újjászületik, jön a következő ciklus, és így tovább a végtelenségig. Ez az ötlet nem tekinthető korrekt matematikai vagy fizikai modellnek. Az általános relativitáselméletből nem következtethetünk ilyen "reprocesszálásra", sőt matematikailag inkább az ellenkezője igaz: az elméletben alkalmazott matematika kizárja a megoldások folytatását a végtelen sűrű és forró szinguláris ponton túlra. Az ötlet inkább filozófiai, esztétikai indíttatású: a mai ember egyszerűen nem tudja elképzelni, elhinni a térben vagy időben véges Világegyetem gondolatát - mint azt több, e fórumon feltett kérdés is bizonyította. Annyira hozzászoktatok a térben és időben végtelen világ képéhez, hogy az ellenkezőjét torznak, csonkának látjátok, és inkább megerőszakoljátok a matekot és a fizikát, csak hogy "ideológiailag" kielégítő modellhez jussatok. (Egy hasonlat: aki nem akarja elfogadni, hogy az Északi-sarkon nem értelmes az "egy lépést északra" felszólítás, feltételezheti, hogy a Sarkon a földgömbhöz hozzá van ragasztva egy másik földgömb, és azon lehet tovább masírozni északra. Ebből persze végtelen sok további földgömb léte is következne... Ilyen abszurd képzetekhez vezethet az ideológiai alapú ragaszkodás egy korlátozottan alkalmazható gondolathoz. Matematikailag teljesen hasonló a pulzáló Világegyetem ötlete is.) Az egészben az a paradox, hogy 1600-ban Giordano Brunot éppen azért égették meg, mert a korábbi véges világ helyett bevezette a térben és időben végtelen Világegyetemet - amit az akkori emberek egyszerűen nem bírtak elképzelni, és ezért elfogadni. Még mondja valaki, hogy nincs fejlődés: ma a magyar könyvesboltok tele vannak az "Einstein hülye volt" vagy hasonló című könyvekkel, de komolyan tudtommal senkinek sem jutott eszébe, hogy Einsteint meg kellett volna égetni a térben és időben véges Világegyetem gondolatáért :)

Vajon ugyanolyan lenne a következő nagy bumm is? Ugyanolyan világ keletkezne, mint amilyen most van? [kivancsi]
Mit jelenthet a "következő Nagy Bumm"? Válasszuk többfelé a kérdést. Az egyik lehetőség a korábban tárgyalt pulzáló Világegyetem lenne, a másik pedig a párhuzamosan létező Univerzumok sokasága. Mindkét esetben felmerül a kérdés: azonosak-e a fizikai törvények a különböző világokban. Erről természetesen semmit sem tudhatunk (sem ti, sem én, hiszen csak egyetlen ilyen világon belül létezünk), de spekulálhatunk róla. A fizikai törvények különbözőségének számos fokozata van. A legenyhébb, ha arra gondolunk, hogy a törvényeket leíró képletek azonosak, de a bennük szereplő fizikai állandók (pl. a fénysebesség, a Planck-állandó, a gravitációs állandó, az elektron töltése vagy tömege stb.) kissé különböznek a miénktől. Fizikátok és kozmológiátok egyik legnagyobb horderejű huszadik századi felismerésének tartom, hogy rájöttetek: egy ilyen, csak néhány paraméter értékében kissé megváltoztatott világ gyökeresen másképp viselkedne, nagyon más tulajdonságokkal rendelkezne, mint a mi világunk. Például egyáltalán nem lennének benne atomok. Élet pedig semmiképpen. A mi világunk paraméterei éppen olyanok (véletlenül? szándékosan? törvényszerűen?), hogy lehet benne élet - és persze van is. E témára "antropikus elv" vagy "a lakható Világegyetem" címszó alatt szoktak hivatkozni. Mostanában sok könyv és cikk jelenik meg erről a témáról, mutatóba kettő: M. Rees: Csak hat szám (Vince kiadó, 2000) és Székely L.: Az emberarcú kozmosz (Áron kiadó, 1997). A multiverzum-modell, a párhuzamosan egymás mellett létező, de egymástól pont e paraméterek értékében különböző világok sokaságának feltételezése épp arra jó, hogy természetes magyarázatot szolgáltasson e furcsaságra: a sok közül épp abban a világban éltek, amelyben lehetséges az élet.

Tegyük fel az ellenkezőjét: sok világ létezne (egymás mellett vagy egymás után), hajszálra egyforma fizikai törvényekkel és állandókkal. Mégsem lennének egyformák! Az anyag konkrét története egyszeri. Véletlenszerű események, egyedi ütközések, katasztrófák, történelmi "szűkületek" szabják meg a folyamatok további irányát. Nagyon meglepődnétek, ha egy szomszéd csillaghoz irányított űrszonda saját Naprendszeretek pontos másáról hozna hírt: nyolc bolygó az ismert pályákon, adott méretekkel, a megfelelő holdak és kisbolygók... Miért e meglepetés? Mert a Naprendszer kialakulása számos véletlenszerű, egyedi esemény következménye, ezek megismétlődése egy másik helyen abszolút valószínűtlen. Hasonló a helyzet a földi biológiai evolúcióval is: ha azonos feltételek mellett újrakezdődne, akkor most talán értelmes delfinekkel vagy denevérekkel chatelnék (vízhatlan billentyűzettel vagy ultrahangokkal), de még valószínűbb, hogy nem lenne értelmes élet a Földön. Az Univerzum is egyedi, evolúciós fejlődésen átmenő rendszer: egy másik hasonló Univerzum részletei bizonyosan különböznének a tietekétől, és biztosan hiába keresnétek benne a Föld pontos mását.

Lehetséges-e hogy egyszer teljesen megértjük majd az Ön kialakulását? [kalozz]
Remélem, nem. Ha egy adott témáról már valóban MINDENT tudtok (ha ez egyáltalán lehetséges), a terület unalmassá válik, nem jelent intellektuális kihívást a művelése. Az emberiség történetének, ezen belül a nyugati kultúra utolsó fél évezredének egyik fő tanulsága az, hogy a természet ismeretlen jelenségei megértésének, megmagyarázásának, és - igen! - gyakorlati kihasználásának vágya, igénye hatalmas húzóerőt jelentett az emberi szellem fejlődésében. A modern ipari technológiák kialakulása gyökeresen megváltoztatta mindennapi életeteket, kultúrátokat, gondolkodásotokat. Ez a változás persze számos ellentmondást, sőt veszélyes helyzetet is teremtett, lásd például a közelgő klímakatasztrófát. De e negatív fejleményekkel szemben is csak a természettudományos alapkutatásokra támaszkodó modern technikával felfegyverkezve tudjátok felvenni a harcot (persze elegendő társadalmi, politikai és anyagi támogatás esetén). E szédületes mértékű és sebességű fejlődés motorja az ismeretlen megismerésének vágya volt. Ha már nem lesz mit megismerni, csak az összegyűjtött teljes ismeretanyagot lehet ragozni, permutálni, ez az intellektuális izgalom elhal, a technika és valószínűleg a szellem fejlődése véget ér. Kívánom, hogy ezt az állapotot sohase érjétek el, mindig maradjon a Világban izgalmas kihívás, kutatni- és felfedeznivaló.

Nagy Bumm...TE Isten vagy? [ördöglányka]
Az én világomban nincsen Isten. Pontosabban: az én világomban lehetséges az élet, itt vagytok ti, és Isten a ti fejetekben van.

Evolúció vagy teremtés? Szerinted??? [angyali_krisz]
Természetesen evolúció. Az anyag egyetlen alkalommal keletkezett és utána saját törvényei szerint fejlődik - az értelemig és tovább.

Te vagy az egyetlen elmélet a Világegyetem kialakulására? [Indian Joe]
Ma már igen. Néhány évvel ezelőtt még igen sok versengő elmélet volt a pályán, de a kozmológiai mérések már többször említett forradalma egyszerűen elsöpörte őket. Az ún. kozmológiai Standard Modell igen részletes előrejelzéseket adott, például a kozmikus háttérsugárzásban észlelt százezred résznyi ingadozásokkal kapcsolatban. Ezeket a jóslatokat a mérések nagy pontossággal megerősítették. A konkurens elméletek egyszerűen nem jutottak el a hasonló pontosságú jóslatok kiszámításáig sem. Ma nincs versenyképes konkurens elmélet. Persze később még születhet - de ezeket a most megismert tényeket, adatokat az új elméletnek is reprodukálnia és magyaráznia kell.

Kit tisztelhetünk a Nagy Bumm nick "mögött"? [sun_light!]
Hát végül csak lebuktam: a Nagy Bumm nevében Dávid Gyula fizikus beszélt. Ha valakit a téma részletesebben is érdekel, számos hasonló témájú előadásomat megtalálja hang- és videofelvétel formájában a Magyar Csillagászati Egyesület Polaris Csillagvizsgálójának weblapján: http://polaris.mcse.hu/archivum/. Köszönöm az érdeklődést és a kérdéseket, viszontlátásra kb 13 milliárd év múlva!

[origo]