ADY - A HALÁL ROKONA(Vér és Arany - 1907)
Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. Szeretem a beteg rózsákat, Hervadva ha vágynak, a nőket, A sugaras, a bánatos Ősz-időket. Szeretem a szomorú órák Kísértetes, intő hívását, A nagy Halál, a szent Halál Játszi mását. Szeretem az elutazókat, Sírókat és fölébredőket, S dér-esős, hideg hajnalon A mezőket. Szeretem a fáradt lemondást, Könnyetlen sírást és a békét, Bölcsek, poéták, betegek Menedékét. Szeretem azt, aki csalódott, Aki rokkant, aki megállott, Aki nem hisz, aki borús: A világot. Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. |
2011. november 17., csütörtök
2011. október 9., vasárnap
Facebookozom, tehát nem vagyok
kóser – a tényállás adott.A gond az, hogy mihez kezdeni
nem tud a múlt századtól itteni
ember – és ha mégis erre jár
pár tavaszfuvallat-ízű száj
a tűz az lobog öt helyett…
de a vágyak és a közhelyek
a rossz líra tünet-ismérvei,
s mint opportunistáról érvei,
úgy lepereg rólam az intelem,
hogy sok lett a varródanis elem.
Szóval a facebook volt a múzsa ma,
míg lejött a film álommák gúzs-sara
a netről betöltődött a százalék,
addig én játszadoztam eképp,
s jó éjt vagy movie vagy jó napot
státuszt raktam ki oldalt,
s éjjel a billentyűzet ledek
összenéztek a monitorral.
2011. szeptember 11., vasárnap
2011. szeptember 3., szombat
2011. július 13., szerda
Yahoo messenger bug: nem látszik a chat ablakban a bejövő és elküldött üzenet
Ha a Yahoo Messenger nem jelzi a chat ablakban a bejövő és elküldött üzeneteket (sem a szöveg nem frissül, sem hangjelzések nincsenek), akkor érdemes ezt kipróbálni:
Some virus can cause this bug in Yahoo Messenger. Check your Internet Options, go to Security Tab, and see if there is a new item. Normal items there are Internet, Local Intranet, Trusted sites, and Restricted sites. If you see a new item, chances are you were hit by a virus.
To resolve this, open a registry editor (click Start, click Run. On the Open box, type: regedit and then press Enter). Navigate to the following key: HKEY_CURRENT_USER \ Software \ Microsoft\ Windows \ CurrentVersion \ Internet Settings \ Zones
There should only be 5 items there, numbered 0 to 4. If you see a different one, especially if you see items that shows up as box, try deleting it. (Backup your registry first). If you were able to delete that extra item, this might fix the bug, and you will be able to see the chat messages again in yahoo messenger.
2011. február 28., hétfő
Rögtönzött versek farsang idején...
A molyon egy farsangi témában úgy hozta a véletlenek bizarr összjátéka, hogy rögtönzött versekkel válaszolgattunk egymásnak. Nem sikerült annyira rosszul, ezért bloggorintok róla egyet.
Íme:
Kiindulópont(farsangkor mindenki nevet változtatott ideiglenesen):
ParadoxH
Én közben regeltem vagy 25 moly user nevet, és mindenkinek lefoglaltam a felhasználónevét. Kac-kac. Az ajánlatokat a visszaszolgátastásért cserébe privátban várom :P
Trillian_Astra
Valódi cselszövő! Mi rút tett!
ParadoxH
A vétkem: álomszövő a lelkem.
És hogy az álmom valósággá szublimáljon –
mi eszköz jó vagy rossz (és ki mondja meg?)
számomra egyre megy…
Trillian_Astra
De tetted, te rút gyermek, önző vágynak tette. Erkölcsi iránytűd eltört-e? Vagy csak kettéhajolt? Mindegy is, hulljon a feje!
ParadoxH
Őnző? Hát mond, van ami nem az?
Az önzés gyökere és táptalaja a létnek. Bújj ezer álarc mögé, én látlak!
Öltsön bár ezer maskarát, számítása a vágynak…
Véld te rútnak, én ettől még szebbnek látom,
avagy, mondj egy fix pontot, és én kimozdítom sarkából a világot!
Trillian_Astra
S léted így nem keserű? Önzőséged lehet vágyad,
De nem látod, mit tesz körötted? Mérgezi lelked, s tested.
Útálatos személy lészel e golyóbison, s elmar
Mindenkit gaz, rút, csúfságos tetted.
ParadoxH
Édesnél csak akkor jobb ha fanyar az utóíz
mely megrészegít, és csontomig hatol, tudatom vizén
mint uszály halad lustamód! A legpiszkosabb pocsolyából
várat emel, bábeli tornyot – melytől retteg még az isten is!
Rántson sűrű mély vizekbe, vagy emeljen bajlós csillagzatom fölé,
nem érted? Megtagadni nincsen módom, mert forrása én vagyok:
Az Ember!
Trillian_Astra
Ember! Te álnok mosómedve!
Ember! Még mit nem! Nem gondolhatod,
Hogy szemlehúnyva tűröm cselszövésed!
Fáj nekem, s szívem repeszti minden gondolatod!
Imádkozom érted ma est, s egész éjen át,
Hogy reggelünk reggelre teremjen megbocsátást, s ibolyát.
ParadoxH
Tüzet álmodsz északi rögök jeges pontjain?
Cselem mond merre van? Hisz lelkem
oly nyitott, mint óillatú könyvek fakó lapjai!
Szemed legyen hát tágas, mint berber
sivatagok horizontján a láthatár!
Ha lehunyod, fényt aligha lát, szemed íriszéhez
nem ér fel! Hisz a fényben is hét szín leli rejtekét,
és a remény hol máshol, ha nem az árnyak mélyén honos?
Emberi bálvány elé ne térdejl! Az érdek másnapos papjai
csak vizet prédkiálnak! Az álomra azt mondják: élet!
És az álmodóra azt, hogy a lélek biztos őre!
Ily vak seregtől útmutatásra vársz?
Trillian_Astra
Lelked nekem bíbor, kiismerhetetlen s megfejthetetlen.
Szavad nekem tűrhetetlen és megbocsájthatatlan.
Reményem ezzel egyszerre fakul s omlik,
Mint szerető kegye a megcsalatott barát szívében.
Nevezz naiv gyermeknek, örökké álmodónak. Hitemben
meg nem rendítesz! Mindennapom nyugalmai
csak ez, csak ebben rejtezik, s álnok tetteid csak
mélyebbre ültetik reménységem csírájait.
ParadoxH
Nézd: ismeretlen az, hol nem járt még az elme –
de aki feltárja azt az eszme mécsesével: az ember!
Nem célom a bontás, a rendet átlépni
és nem szétszedni kell! A szabadság nem fér meg
korlátok rozsdás rácsai mögött, pincék mélyein.
Nyugalmadat felkavarni szándék nem vezérelt,
ne kövess hát ily merev szirtekre, ha bántja
szemed a verőfényes mindenség tériszonya!
Trillian_Astra
Ah! Az Ember! Oh! A borzalom!
Elszörnyedek nememnek ilyen tettei láttán.
S mégis; mit tehetnék? Veled kell tartsak.
Hisz nem érdemes az a lét, ami a posványba' szédeleg
kell a kihívás tüze, mi új célokra hajt s éltet.
Látnom kell leendő lehetségest, ha szemem
nem is bírja el a látványt, s vakság lesz jutalmául.
Éreznem kell a sötét létek szépségét,
a vak bizalom vezérel most melléd.
Nita_Karenina (ParadoxH-nak)
Messziről jött vándor, mily szavak hagyják el ajkaid?
Mire eme sok felesleges beszéd?
Fársáng van, mulass inkább sok szépasszonnyal
Kik ajkukkal megédesítik ajkaid.
Ölükben oly mulatságra és örömre lelhetsz,
Melyet a sok feles beszéd meg nem adhat
Lásd, itt vagyok én, csalfa asszony,
Vigadok, míg rám nem köszönt a hajnal.
ParadoxH (Trillian_Astra-nak)
Jöjj hát, ormokra viszlek! Ily magaslaton még szemed
nem pihent meg, kisimuló élein a földeknek,
hol a mélység a lábad alatt mélyebb,
mint közted és a a végtelen között a láthatár.
Ami az ingoványon süllyed veled, még színre is hamis!
Ha messzi tájról nézed (akár a sólyom ha prédára les),
ahol a ritkás lég megbódít, a részletek ködfüggönye
eloszlik, és előtérbe gyűlnek a kulisszák!
ParadoxH (Nita_Karenina-nak)
Csak mert az elme parttalan bolyong,
még külön ágyat vetek én a vágynak!
A tűz és a víz is összefér, hisz tárgyát
a hóbortos láznak az képezi folyton-folyvást
ha olyat lát, mi önmagához mérten elüt jellemében!
De jól vigyázz! Mindnek külön rendje van,
az egyik kedvét az éjben, a másik a fényben leli.
Éj van most, még a Hold se világol a fák
tar, nyirkos ágain, hallgat a lant is, és a tücsök
a havas föld mélyein szunnyad, várva a tavaszt!
Íme:
Kiindulópont(farsangkor mindenki nevet változtatott ideiglenesen):
ParadoxH
Én közben regeltem vagy 25 moly user nevet, és mindenkinek lefoglaltam a felhasználónevét. Kac-kac. Az ajánlatokat a visszaszolgátastásért cserébe privátban várom :P
Trillian_Astra
Valódi cselszövő! Mi rút tett!
ParadoxH
A vétkem: álomszövő a lelkem.
És hogy az álmom valósággá szublimáljon –
mi eszköz jó vagy rossz (és ki mondja meg?)
számomra egyre megy…
Trillian_Astra
De tetted, te rút gyermek, önző vágynak tette. Erkölcsi iránytűd eltört-e? Vagy csak kettéhajolt? Mindegy is, hulljon a feje!
ParadoxH
Őnző? Hát mond, van ami nem az?
Az önzés gyökere és táptalaja a létnek. Bújj ezer álarc mögé, én látlak!
Öltsön bár ezer maskarát, számítása a vágynak…
Véld te rútnak, én ettől még szebbnek látom,
avagy, mondj egy fix pontot, és én kimozdítom sarkából a világot!
Trillian_Astra
S léted így nem keserű? Önzőséged lehet vágyad,
De nem látod, mit tesz körötted? Mérgezi lelked, s tested.
Útálatos személy lészel e golyóbison, s elmar
Mindenkit gaz, rút, csúfságos tetted.
ParadoxH
Édesnél csak akkor jobb ha fanyar az utóíz
mely megrészegít, és csontomig hatol, tudatom vizén
mint uszály halad lustamód! A legpiszkosabb pocsolyából
várat emel, bábeli tornyot – melytől retteg még az isten is!
Rántson sűrű mély vizekbe, vagy emeljen bajlós csillagzatom fölé,
nem érted? Megtagadni nincsen módom, mert forrása én vagyok:
Az Ember!
Trillian_Astra
Ember! Te álnok mosómedve!
Ember! Még mit nem! Nem gondolhatod,
Hogy szemlehúnyva tűröm cselszövésed!
Fáj nekem, s szívem repeszti minden gondolatod!
Imádkozom érted ma est, s egész éjen át,
Hogy reggelünk reggelre teremjen megbocsátást, s ibolyát.
ParadoxH
Tüzet álmodsz északi rögök jeges pontjain?
Cselem mond merre van? Hisz lelkem
oly nyitott, mint óillatú könyvek fakó lapjai!
Szemed legyen hát tágas, mint berber
sivatagok horizontján a láthatár!
Ha lehunyod, fényt aligha lát, szemed íriszéhez
nem ér fel! Hisz a fényben is hét szín leli rejtekét,
és a remény hol máshol, ha nem az árnyak mélyén honos?
Emberi bálvány elé ne térdejl! Az érdek másnapos papjai
csak vizet prédkiálnak! Az álomra azt mondják: élet!
És az álmodóra azt, hogy a lélek biztos őre!
Ily vak seregtől útmutatásra vársz?
Trillian_Astra
Lelked nekem bíbor, kiismerhetetlen s megfejthetetlen.
Szavad nekem tűrhetetlen és megbocsájthatatlan.
Reményem ezzel egyszerre fakul s omlik,
Mint szerető kegye a megcsalatott barát szívében.
Nevezz naiv gyermeknek, örökké álmodónak. Hitemben
meg nem rendítesz! Mindennapom nyugalmai
csak ez, csak ebben rejtezik, s álnok tetteid csak
mélyebbre ültetik reménységem csírájait.
ParadoxH
Nézd: ismeretlen az, hol nem járt még az elme –
de aki feltárja azt az eszme mécsesével: az ember!
Nem célom a bontás, a rendet átlépni
és nem szétszedni kell! A szabadság nem fér meg
korlátok rozsdás rácsai mögött, pincék mélyein.
Nyugalmadat felkavarni szándék nem vezérelt,
ne kövess hát ily merev szirtekre, ha bántja
szemed a verőfényes mindenség tériszonya!
Trillian_Astra
Ah! Az Ember! Oh! A borzalom!
Elszörnyedek nememnek ilyen tettei láttán.
S mégis; mit tehetnék? Veled kell tartsak.
Hisz nem érdemes az a lét, ami a posványba' szédeleg
kell a kihívás tüze, mi új célokra hajt s éltet.
Látnom kell leendő lehetségest, ha szemem
nem is bírja el a látványt, s vakság lesz jutalmául.
Éreznem kell a sötét létek szépségét,
a vak bizalom vezérel most melléd.
Nita_Karenina (ParadoxH-nak)
Messziről jött vándor, mily szavak hagyják el ajkaid?
Mire eme sok felesleges beszéd?
Fársáng van, mulass inkább sok szépasszonnyal
Kik ajkukkal megédesítik ajkaid.
Ölükben oly mulatságra és örömre lelhetsz,
Melyet a sok feles beszéd meg nem adhat
Lásd, itt vagyok én, csalfa asszony,
Vigadok, míg rám nem köszönt a hajnal.
ParadoxH (Trillian_Astra-nak)
Jöjj hát, ormokra viszlek! Ily magaslaton még szemed
nem pihent meg, kisimuló élein a földeknek,
hol a mélység a lábad alatt mélyebb,
mint közted és a a végtelen között a láthatár.
Ami az ingoványon süllyed veled, még színre is hamis!
Ha messzi tájról nézed (akár a sólyom ha prédára les),
ahol a ritkás lég megbódít, a részletek ködfüggönye
eloszlik, és előtérbe gyűlnek a kulisszák!
ParadoxH (Nita_Karenina-nak)
Csak mert az elme parttalan bolyong,
még külön ágyat vetek én a vágynak!
A tűz és a víz is összefér, hisz tárgyát
a hóbortos láznak az képezi folyton-folyvást
ha olyat lát, mi önmagához mérten elüt jellemében!
De jól vigyázz! Mindnek külön rendje van,
az egyik kedvét az éjben, a másik a fényben leli.
Éj van most, még a Hold se világol a fák
tar, nyirkos ágain, hallgat a lant is, és a tücsök
a havas föld mélyein szunnyad, várva a tavaszt!
2011. január 10., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)