Rögtönzött versek farsang idején...

A molyon egy farsangi témában úgy hozta a véletlenek bizarr összjátéka, hogy rögtönzött versekkel válaszolgattunk egymásnak. Nem sikerült annyira rosszul, ezért bloggorintok róla egyet.
Íme:

Kiindulópont(farsangkor mindenki nevet változtatott ideiglenesen):

ParadoxH
Én közben regeltem vagy 25 moly user nevet, és mindenkinek lefoglaltam a felhasználónevét. Kac-kac. Az ajánlatokat a visszaszolgátastásért cserébe privátban várom :P

Trillian_Astra
Valódi cselszövő! Mi rút tett!

ParadoxH
A vétkem: álomszövő a lelkem.
És hogy az álmom valósággá szublimáljon –
mi eszköz jó vagy rossz (és ki mondja meg?)
számomra egyre megy…

Trillian_Astra

De tetted, te rút gyermek, önző vágynak tette. Erkölcsi iránytűd eltört-e? Vagy csak kettéhajolt? Mindegy is, hulljon a feje!

ParadoxH

Őnző? Hát mond, van ami nem az?
Az önzés gyökere és táptalaja a létnek. Bújj ezer álarc mögé, én látlak!
Öltsön bár ezer maskarát, számítása a vágynak…
Véld te rútnak, én ettől még szebbnek látom,
avagy, mondj egy fix pontot, és én kimozdítom sarkából a világot!

Trillian_Astra

S léted így nem keserű? Önzőséged lehet vágyad,
De nem látod, mit tesz körötted? Mérgezi lelked, s tested.
Útálatos személy lészel e golyóbison, s elmar
Mindenkit gaz, rút, csúfságos tetted.

ParadoxH

Édesnél csak akkor jobb ha fanyar az utóíz
mely megrészegít, és csontomig hatol, tudatom vizén
mint uszály halad lustamód! A legpiszkosabb pocsolyából
várat emel, bábeli tornyot – melytől retteg még az isten is!
Rántson sűrű mély vizekbe, vagy emeljen bajlós csillagzatom fölé,
nem érted? Megtagadni nincsen módom, mert forrása én vagyok:
Az Ember!

Trillian_Astra

Ember! Te álnok mosómedve!
Ember! Még mit nem! Nem gondolhatod,
Hogy szemlehúnyva tűröm cselszövésed!
Fáj nekem, s szívem repeszti minden gondolatod!
Imádkozom érted ma est, s egész éjen át,
Hogy reggelünk reggelre teremjen megbocsátást, s ibolyát.

ParadoxH

Tüzet álmodsz északi rögök jeges pontjain?
Cselem mond merre van? Hisz lelkem
oly nyitott, mint óillatú könyvek fakó lapjai!
Szemed legyen hát tágas, mint berber
sivatagok horizontján a láthatár!
Ha lehunyod, fényt aligha lát, szemed íriszéhez
nem ér fel! Hisz a fényben is hét szín leli rejtekét,
és a remény hol máshol, ha nem az árnyak mélyén honos?
Emberi bálvány elé ne térdejl! Az érdek másnapos papjai
csak vizet prédkiálnak! Az álomra azt mondják: élet!
És az álmodóra azt, hogy a lélek biztos őre!
Ily vak seregtől útmutatásra vársz?

Trillian_Astra

Lelked nekem bíbor, kiismerhetetlen s megfejthetetlen.
Szavad nekem tűrhetetlen és megbocsájthatatlan.
Reményem ezzel egyszerre fakul s omlik,
Mint szerető kegye a megcsalatott barát szívében.
Nevezz naiv gyermeknek, örökké álmodónak. Hitemben
meg nem rendítesz! Mindennapom nyugalmai
csak ez, csak ebben rejtezik, s álnok tetteid csak
mélyebbre ültetik reménységem csírájait.

ParadoxH

Nézd: ismeretlen az, hol nem járt még az elme –
de aki feltárja azt az eszme mécsesével: az ember!
Nem célom a bontás, a rendet átlépni
és nem szétszedni kell! A szabadság nem fér meg
korlátok rozsdás rácsai mögött, pincék mélyein.
Nyugalmadat felkavarni szándék nem vezérelt,
ne kövess hát ily merev szirtekre, ha bántja
szemed a verőfényes mindenség tériszonya!

Trillian_Astra

Ah! Az Ember! Oh! A borzalom!
Elszörnyedek nememnek ilyen tettei láttán.
S mégis; mit tehetnék? Veled kell tartsak.
Hisz nem érdemes az a lét, ami a posványba' szédeleg
kell a kihívás tüze, mi új célokra hajt s éltet.
Látnom kell leendő lehetségest, ha szemem
nem is bírja el a látványt, s vakság lesz jutalmául.
Éreznem kell a sötét létek szépségét,
a vak bizalom vezérel most melléd.

Nita_Karenina (ParadoxH-nak)

Messziről jött vándor, mily szavak hagyják el ajkaid?
Mire eme sok felesleges beszéd?
Fársáng van, mulass inkább sok szépasszonnyal
Kik ajkukkal megédesítik ajkaid.
Ölükben oly mulatságra és örömre lelhetsz,
Melyet a sok feles beszéd meg nem adhat
Lásd, itt vagyok én, csalfa asszony,
Vigadok, míg rám nem köszönt a hajnal.

ParadoxH (Trillian_Astra-nak)

Jöjj hát, ormokra viszlek! Ily magaslaton még szemed
nem pihent meg, kisimuló élein a földeknek,
hol a mélység a lábad alatt mélyebb,
mint közted és a a végtelen között a láthatár.
Ami az ingoványon süllyed veled, még színre is hamis!
Ha messzi tájról nézed (akár a sólyom ha prédára les),
ahol a ritkás lég megbódít, a részletek ködfüggönye
eloszlik, és előtérbe gyűlnek a kulisszák!

ParadoxH (Nita_Karenina-nak)

Csak mert az elme parttalan bolyong,
még külön ágyat vetek én a vágynak!
A tűz és a víz is összefér, hisz tárgyát
a hóbortos láznak az képezi folyton-folyvást
ha olyat lát, mi önmagához mérten elüt jellemében!
De jól vigyázz! Mindnek külön rendje van,
az egyik kedvét az éjben, a másik a fényben leli.
Éj van most, még a Hold se világol a fák
tar, nyirkos ágain, hallgat a lant is, és a tücsök
a havas föld mélyein szunnyad, várva a tavaszt!