[..]Az apám átfordul a
jobb oldalára,
hogy a szívét nehogy nyomja
a fiai álma...
és most arra gondol -
hogyha nem lesz egyszer -
hogyan fog keverni
a két fia permetszert,
mert a föld nem alszik és
rajtuk se a férgek és
fölzabálják lassan az egészet.
Az apám látja, hogy a
karók kidőlnek
a fiai meg állnak
és bár nem röhögnek,
mégse sírnak nagyon
csak kocsikba szállnak:
az életnek előre és
háttal a halálnak.
Beck Zoltán
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése