Ezután csak játszunk a szavakkal...

Delusiona ma elhívott játszani :-)
Ezúttal a klasszikus mit olvasol és mi van pl a 161 old. 5 mondatával. Na ezt most megelőzi egy előszó. Két könyvet olvasgatok: Kovács András Ferenc - Sötét tus, néma tinta és Bohumil Hrabal - Színnyomatok. Mindkettő verseskötet. Az elsőből KAF az oldalon aktuális stílusa miatt nem tudok idézni, mivel egy mondat az egész vers. A második pedig pont a verseskötet utószavába botlik. Szóval szigorúan eleget téve a játéknak ez lenne:

S mi nem tudjuk ebben a Pepin bácsiban nem látni őt magát, Hrabalt, aki a nagy realisták, naturalisták, avantgardisták, dadaisták könyörtelen leleplezései után ("az élet nem más mint...") újra felfedezi, hogy az élet minden kisszerűségével és borzalmaival együtt is szép, s nem az a kunst, ha lemeztelenítünk valamit, hanem ha meztelenül is szépnek látjuk, érezzük magunkat és a világot.

De mivel mégis csak verseskötettel van dolgunk, idézek egy verset is:

Elida kozmetikumokkal
az egészségért és szépségért

-Bohumil Hrabal - Tőzsér Árpád fordítása -

Legyünk legalább jók s álmodozók,
ha már árad ránk a halál s a fagy.
Értelmünk elvadult eszmebozót,
ezer ellentétre hasad az agy.

Nincs fogódzó, nincsen csillagos ég,
nincs hold, nincsenek szerelmes szavak,
a szívekben több szerelem nem ég,
nem csikordul kavics talpunk alatt.

Csak eszünk, dolgozunk, üzekedünk,
s ha tükörbe nézünk alvás előtt:
hullát lát a gyilkos s gyűrt lepedőt.

A költőre hiába fülelünk,
az életfelelős csak áll bután,
s szlopál. Éjjel van? Reggel? Délután?

Elküldtem a googlenek :P