2010. december 20., hétfő
2010. december 14., kedd
Windows 7 telepítése usb-ről...
Nálam 2 program, ami bootolható particiót hoz létre usb-n bekrepált, ezért rákerestem, hogy tudom kézzel elintézni. Nem nagy was is das... a metódus kb a következő:
Adott egy min 4 gb usb és egy windows 7 telepítő. Betesszük a telepítő lemezt, vagy mountoljuk Daemon Tools al, és bedugjuk az usb stick et.
A Start - Kereső mezőbe (régebben Futtatás) - a cmd parancsot futtatjuk rendszergazdaként (jobb klikk rá és Futtatás rendszergazdaként).
Ezután a következő parancsok következnek:
DISKPART
LIST DISK
A list disk kiadja a gépen lévő diskek számát. A területből ítélve (itt 4000 MB) megnézzük, hogy hányas számú diskként listázza ki a leütött parancs a bedugott flash disk-et. Tegyük fel, hogy ez disk 2 lesz. Ezután:
SELECT DISK 2
CLEAN
CREATE PARTITION PRIMARY
SELECT PARTITION 2
ACTIVE
FORMAT FS=NTFS (ez eltart egy ideig)
ASSIGN
EXIT
Ne lépj ki a command ablakból! Mert még ha feltételezzük, hogy a dvd/felmountolt windows 7 telepítője D: partícióra van keresztelve, a Flash disk pedig F: partícióra, akkor ezeket kell beírni még a command ablakba:
D: CD BOOT ha a "D:" a dvd telepítő
CD BOOT
BOOTSECT.EXE /NT60 F: ahol az "F:" a flas disk partíció
Most már csak fel kell másolni a telepítő dvd vagy felmountolt image kép tartalmát a flash diskre, és már lehet is telepíteni, feltéve ha a biosban be van állítva az usb-ről bootolás. Nekem működött. Sok szerencsét!
Adott egy min 4 gb usb és egy windows 7 telepítő. Betesszük a telepítő lemezt, vagy mountoljuk Daemon Tools al, és bedugjuk az usb stick et.
A Start - Kereső mezőbe (régebben Futtatás) - a cmd parancsot futtatjuk rendszergazdaként (jobb klikk rá és Futtatás rendszergazdaként).
Ezután a következő parancsok következnek:
DISKPART
LIST DISK
A list disk kiadja a gépen lévő diskek számát. A területből ítélve (itt 4000 MB) megnézzük, hogy hányas számú diskként listázza ki a leütött parancs a bedugott flash disk-et. Tegyük fel, hogy ez disk 2 lesz. Ezután:
SELECT DISK 2
CLEAN
CREATE PARTITION PRIMARY
SELECT PARTITION 2
ACTIVE
FORMAT FS=NTFS (ez eltart egy ideig)
ASSIGN
EXIT
Ne lépj ki a command ablakból! Mert még ha feltételezzük, hogy a dvd/felmountolt windows 7 telepítője D: partícióra van keresztelve, a Flash disk pedig F: partícióra, akkor ezeket kell beírni még a command ablakba:
D: CD BOOT ha a "D:" a dvd telepítő
CD BOOT
BOOTSECT.EXE /NT60 F: ahol az "F:" a flas disk partíció
Most már csak fel kell másolni a telepítő dvd vagy felmountolt image kép tartalmát a flash diskre, és már lehet is telepíteni, feltéve ha a biosban be van állítva az usb-ről bootolás. Nekem működött. Sok szerencsét!
2010. november 18., csütörtök
Szilágysági kultúra napja
Ma került megrendezésre egy afféle író-olvasó találkozó Zilahon, apropójául szolgálva a szilágysági kultúra napoknak. A meghívottak a Látó irodalmi folyóirat szerkesztőségéből kerültek ki - gyakorlatilag részben azok a személyek, akik a Honterus könyvesbolt megnyitóján vettek rész Kolozsváron, ami megerősíti azt, hogy KAF és a IV Forrás-nemzedék többi tagja, valamint követői vezetik az erdélyi irodalmi publicisztikát (ez lett elismerve nyáron, amikor Kovács András Ferencet Kossuth-díjjal tüntették ki). A rendezvényről: A találkozó kihirdetése enyhén szólva hagyott némi kívánnivalót magat után. Bár csak személyes tapasztalatokon (megkérdezett zilahi ismerősök) nyugodva jelentem ki: a hirdetés nem jutott el eléggé a célközösséghez. Mindössze néhány darab plakát jelezte, hogy a Ioan Simaban ma lesz valami. Megmosolyogtató, hogy Szilágy megye 23% os magát magyarnak valló lakossal büszkélkedhet (majdnem 60 000), és a világhálón való aktivitásunk (egy közösségi hírportál meglétét nagyon hiányolom) bizonyos szempontból halott vagy fogalmazzunk úgy, hogy még meg sem született. Az épület hamar megtelt, talán 60-80 ember tömörült össze. Ez szép kerek kétjegyű számnak néz ki, de mikor rápillantottam a jelenlevők névlistájára, fájó pont volt, hogy a jelenlevők fele vagy kétharmada tanuló, akik valószínűleg az irodalomtanáruk unszolására mentek el a rendezvényre, persze nyilván akad becses kivétel is. Ha ezeket figyelmen kívül hagyjuk, akkor a jelenlevők száma alig éri el a 20-25-t főt. Ezt valahogy Vida Gábor arcán is láttam tükröződni. A rendezvény menete formális volt, de ennek ellenére mégis élvezetesre sikeredett. Elismerésem a megjelent író és költői csoportosulásnak - érdemes tudni róluk, hogy folyamatosan járják az ország különböző pontjait, életben tartva egy lélegeztetőgépre tett félholtat - nevezetesen a kultúrát. Rendben, ez erős volt, most egy kicsit túloztam, de culpa mea maxima valamiért jó érzés a vészjós Kasszandra szerepében pózolni - olyan későérős teenageres feelingje van :P A tájékoztatásért köszönet Annamarinak :-)
2010. szeptember 21., kedd
Szergej Jeszenyin - Bokraink közt
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
(Rab Zsuzsa)
A megzenésítés a Kaláka együttes érdeme.
2010. augusztus 22., vasárnap
Faludy György (100 éves lesz idén) - Úgy, mint a megcsalt szerető
Úgy, mint a megcsalt szerető szokott
vizes fejjel, beomló ég alatt
taposni őszi fasor avarán:
e földön úgy szerettem járni én.
Vagy mint utas idegen városokban,
ki első este sétaútra megy,
ide-oda fut, álmélkodik, bámul,
megizzad, s boldog szédületben érzi,
hogy álmainak városába ért,
hol minden új: a kirakatok fénye,
a kávéházi italok színe,
a sok sétáló - mintha ünnep lenne -
s a szabadság vad kakukkfű-szaga,
s vágyik maradni ott már mindörökre: -
mint ő, úgy voltam e világgal én.
Én tudtam: itt minden meg-sose-térő,
páratlan, ritka s múló fenomén.
Ha lepke szállt, azt mondtam: jól megnézzed,
először s utószor látod ezt.
Ha jó baráttal ültem, olyan szívvel
és szóval láttam, mintha reggelig
meg kéne halnom; és mindezt azért,
mert folyton féltem a reggeltől, melyen
nem lesz barát, se bor, se ébredés.
Érez így más is, de szívébe rejti,
ám én a homlokomban hordtam ezt;
súgólyukából tudtam szünetlen
fenyegetődzött: minden elmúlik.
S e szikra itt a nemlét vasfogói
között, a lét csodája, hogy vagyok,
a pusztulás fogatlan állat-ínyén
még felvillanó szentjánosbogár,
az ellentétek őrült tobzódása,
s a pusztulás örökös, csontig vájó
tudata: ezek adtak életemnek
ízt, színt, varázst, gyönyört és glóriát,
ezek tettek bolonddá, mámorossá,
s ezek bűvöltek kacsalábon forgó
kastélyt a puszta létből énelém.
Ittasan a föld egyszeri borától
reáfonódva, úgy öleltem át
minden fogalmat, tárgyat és személyt,
mint részegek a lámpaoszlopot.
Így lett világom szép: a csillagég
gobelinekkel párnázott múzeum,
a lét három dimenziója körben:
élmény-bálákkal telt raktár, ahol
órám számlapja tizenkét személyes
terített asztal, s másodperceim
nehéz mézcseppek csöppenései.
Így lettem én a föld szerelmese,
a nagy rajongó, felhők Rómeója,
holt városok alatt a trubadúr,
gót csipkedíszek faragója rímben,
s éjféli fürdés pogány ünnepének
mezítlen papja, míg időm lejárt,
s eltűntem én, a múló fenomén,
a fenomének örök tengerében.
(1961?) - Elfeledett versek - Alexandra kiadó 2010 -
vizes fejjel, beomló ég alatt
taposni őszi fasor avarán:
e földön úgy szerettem járni én.
Vagy mint utas idegen városokban,
ki első este sétaútra megy,
ide-oda fut, álmélkodik, bámul,
megizzad, s boldog szédületben érzi,
hogy álmainak városába ért,
hol minden új: a kirakatok fénye,
a kávéházi italok színe,
a sok sétáló - mintha ünnep lenne -
s a szabadság vad kakukkfű-szaga,
s vágyik maradni ott már mindörökre: -
mint ő, úgy voltam e világgal én.
Én tudtam: itt minden meg-sose-térő,
páratlan, ritka s múló fenomén.
Ha lepke szállt, azt mondtam: jól megnézzed,
először s utószor látod ezt.
Ha jó baráttal ültem, olyan szívvel
és szóval láttam, mintha reggelig
meg kéne halnom; és mindezt azért,
mert folyton féltem a reggeltől, melyen
nem lesz barát, se bor, se ébredés.
Érez így más is, de szívébe rejti,
ám én a homlokomban hordtam ezt;
súgólyukából tudtam szünetlen
fenyegetődzött: minden elmúlik.
S e szikra itt a nemlét vasfogói
között, a lét csodája, hogy vagyok,
a pusztulás fogatlan állat-ínyén
még felvillanó szentjánosbogár,
az ellentétek őrült tobzódása,
s a pusztulás örökös, csontig vájó
tudata: ezek adtak életemnek
ízt, színt, varázst, gyönyört és glóriát,
ezek tettek bolonddá, mámorossá,
s ezek bűvöltek kacsalábon forgó
kastélyt a puszta létből énelém.
Ittasan a föld egyszeri borától
reáfonódva, úgy öleltem át
minden fogalmat, tárgyat és személyt,
mint részegek a lámpaoszlopot.
Így lett világom szép: a csillagég
gobelinekkel párnázott múzeum,
a lét három dimenziója körben:
élmény-bálákkal telt raktár, ahol
órám számlapja tizenkét személyes
terített asztal, s másodperceim
nehéz mézcseppek csöppenései.
Így lettem én a föld szerelmese,
a nagy rajongó, felhők Rómeója,
holt városok alatt a trubadúr,
gót csipkedíszek faragója rímben,
s éjféli fürdés pogány ünnepének
mezítlen papja, míg időm lejárt,
s eltűntem én, a múló fenomén,
a fenomének örök tengerében.
(1961?) - Elfeledett versek - Alexandra kiadó 2010 -
2010. augusztus 4., szerda
Ady Endre - Elűzött a földem
ELŰZÖTT A FÖLDEM
Az én földem aludni akar,
Itt most szent, néma árnyak ingnak.
Engem ideűztek a hegyek,
Ez az én földem. Itt ütök
Téli tábort az álmaimnak.
Kék hegyek ködje omlik ide,
Hóharmatos a tarka avar,
Az én földem aludni akar:
Pedig én ide ünnepre jövök,
Fura lányokkal jövök ide:
Rózsa-lugas kell, nászágy kell nekünk,
Hahó, vén alvó, itt megpihenünk.
Meddő álmok e sápadt némberek,
Menyasszony mind, az egész sereg,
Elmúlt a nyár s ez mind nászágyra vár:
Ködharangok búgnak, zene szól,
Jön a vőlegény a hegyek alól.
Hideg ez a sík, fátyolos arcú.
Átgázolom a ködtakarót. Csönd.
Dobogok lábammal a földön,
Hiába költöm, hiába költöm:
Az én földem aludni akar.
Károgó varjak csapata száll,
De néma, de csöndes az avar.
»Megjöttem. Hallod? Én vagyok itthon,
Aki rég elment, az a fiad.«
Bomlik a fátyol, reszket a sóhaj,
A hullafoltos, vén Alvó riad.
»Honnan jössz?« »A városból jövök,
Hozzád jövök, már rég hazavágyom.«
»És mit akar itt e cifra sereg?«
»E cifra sereg? Hát látod te is?
Ez mind csak álom, néhány nyári álom.
Forrók, buják, meddők szegények,
Együtt bolyongtunk, velük élek,
Nem tudta megáldani sehogy
Szomjas méhüket a városi nyár,
Erődért jöttünk a nagy pillanathoz,
Ez a meddő sereg csodádra vár.«
A köd kavargott, rám ült, befedett,
Átokzsivaj zúgott az avaron:
»Legyetek meddők, így akarom.
Bomló, beteg vágy nászt itt nem terem,
Az én síkomon nyílt a szerelem.
Itt a Jövő az úr a csók felett,
Itt nyáron szeret, aki szeret.
Űző vágynak itt nem üt csókos óra,
Pusztulj innen város beteg lakója,
Itt szűz világ van, álomnak szaka
S nem villámfényes nap az éjszaka,
Betelő a vágy, testes az álom,
Az élet mindig győz a halálon,
Itt álom és csók tiszta és egész,
Utánuk nem láz jő: szent pihenés.
Itt kínzó láz nem pusztít a sziven:
A sík ölel, terem és megpihen.
Az én sík-lelkem benned a lélek,
Neked nem kellett a sík-élet:
Szólít a város, várnak a hegyek,
Én idegennek ágyat nem vetek.
Bús álmaiddal vándorolj tovább,
Oda, hol egymás öldöső fele
A Csóknak és Termésnek istene,
Oda, hol célja, rendje nincs a csóknak
S becsük van a magtalan álmodóknak,
Hol betelő vágy nincs s örök a láz:
Itt nincs már csók, megérett a kalász.«
Kalásztalan, bús lelkem indult,
Elhalt a ködharangok hangja s a zene
S én szálltam az álom-lányok csapatával
A város fele.
A szárnyam súlyos, szörnyű nesztelen,
Nézem a várost és nincsen szemem,
Sírnék: nincs könnyem, szólnék: nincs szavam,
Csak szállok búsan, némán, magasan:
Elűzött a földem.
Az én földem aludni akar,
Itt most szent, néma árnyak ingnak.
Engem ideűztek a hegyek,
Ez az én földem. Itt ütök
Téli tábort az álmaimnak.
Kék hegyek ködje omlik ide,
Hóharmatos a tarka avar,
Az én földem aludni akar:
Pedig én ide ünnepre jövök,
Fura lányokkal jövök ide:
Rózsa-lugas kell, nászágy kell nekünk,
Hahó, vén alvó, itt megpihenünk.
Meddő álmok e sápadt némberek,
Menyasszony mind, az egész sereg,
Elmúlt a nyár s ez mind nászágyra vár:
Ködharangok búgnak, zene szól,
Jön a vőlegény a hegyek alól.
Hideg ez a sík, fátyolos arcú.
Átgázolom a ködtakarót. Csönd.
Dobogok lábammal a földön,
Hiába költöm, hiába költöm:
Az én földem aludni akar.
Károgó varjak csapata száll,
De néma, de csöndes az avar.
»Megjöttem. Hallod? Én vagyok itthon,
Aki rég elment, az a fiad.«
Bomlik a fátyol, reszket a sóhaj,
A hullafoltos, vén Alvó riad.
»Honnan jössz?« »A városból jövök,
Hozzád jövök, már rég hazavágyom.«
»És mit akar itt e cifra sereg?«
»E cifra sereg? Hát látod te is?
Ez mind csak álom, néhány nyári álom.
Forrók, buják, meddők szegények,
Együtt bolyongtunk, velük élek,
Nem tudta megáldani sehogy
Szomjas méhüket a városi nyár,
Erődért jöttünk a nagy pillanathoz,
Ez a meddő sereg csodádra vár.«
A köd kavargott, rám ült, befedett,
Átokzsivaj zúgott az avaron:
»Legyetek meddők, így akarom.
Bomló, beteg vágy nászt itt nem terem,
Az én síkomon nyílt a szerelem.
Itt a Jövő az úr a csók felett,
Itt nyáron szeret, aki szeret.
Űző vágynak itt nem üt csókos óra,
Pusztulj innen város beteg lakója,
Itt szűz világ van, álomnak szaka
S nem villámfényes nap az éjszaka,
Betelő a vágy, testes az álom,
Az élet mindig győz a halálon,
Itt álom és csók tiszta és egész,
Utánuk nem láz jő: szent pihenés.
Itt kínzó láz nem pusztít a sziven:
A sík ölel, terem és megpihen.
Az én sík-lelkem benned a lélek,
Neked nem kellett a sík-élet:
Szólít a város, várnak a hegyek,
Én idegennek ágyat nem vetek.
Bús álmaiddal vándorolj tovább,
Oda, hol egymás öldöső fele
A Csóknak és Termésnek istene,
Oda, hol célja, rendje nincs a csóknak
S becsük van a magtalan álmodóknak,
Hol betelő vágy nincs s örök a láz:
Itt nincs már csók, megérett a kalász.«
Kalásztalan, bús lelkem indult,
Elhalt a ködharangok hangja s a zene
S én szálltam az álom-lányok csapatával
A város fele.
A szárnyam súlyos, szörnyű nesztelen,
Nézem a várost és nincsen szemem,
Sírnék: nincs könnyem, szólnék: nincs szavam,
Csak szállok búsan, némán, magasan:
Elűzött a földem.
2010. augusztus 2., hétfő
Acélszálak zúzott kőölén...
Fövényi Sándor - Főnys:
Végállomás blues.....
Éjfélre jár. Hosszú sóhajú
vonatán befut a csend.
Az állomás tétován mereng,
lopva fényét oltja, s
mellékvágányra tolja zaját.
Eső készül. Valami konok,
monoton, éj illatú.
A villanydrótokon szomorú
song zsong, talán blues búsong -
lágy húrjain ring, szorong a dal.
Acélszálak zúzott kőölén
karnyújtás a végtelen.
(Halkan röhögő váróterem)
Egy jegy fülébe súgja:
nem létezik oda-vissza út.
Felriadok. Köröttem borom
keserű íze hever.
(Aludj, aludj a szél énekel.)
Hiszen utazni jöttél,
sorsod megváltott jegyén,oda.
Éjfélre jár. Hosszú sóhajú
vonatán befut a csend.
Az állomás tétován mereng,
lopva fényét oltja, s
mellékvágányra tolja zaját.
2010. július 17., szombat
Levélnyom - Király Odett
Nem mondom el, miért szerettelek.
A hallgatás – szokás szerint – enyém.
Kettőnk között az eleven beszédre
soha nem volt és most sincsen remény.
Ettől függetlenül szerettelek.
Ettől függtem, mint ágakon a lélek.
Te szó voltál én némaság, lehet,
hogy ezért vártam engedelmességet.
Szavak nélkül is tudtad a parancsot –
így éltünk te a szolga s én a zsarnok,
borítékba zárt le nem írt szavakban.
Egy vesszőt adtál, ez maradt emlékül
nekem, ki betűk, s eleven nyom nélkül
éltem benned, pontos, metsző alakban.
Nem mondom el, miért szerettelek.
A hallgatás – szokás szerint – enyém.
Kettőnk között az eleven beszédre
soha nem volt és most sincsen remény.
Ettől függetlenül szerettelek.
Ettől függtem, mint ágakon a lélek.
Te szó voltál én némaság, lehet,
hogy ezért vártam engedelmességet.
Szavak nélkül is tudtad a parancsot –
így éltünk te a szolga s én a zsarnok,
borítékba zárt le nem írt szavakban.
Egy vesszőt adtál, ez maradt emlékül
nekem, ki betűk, s eleven nyom nélkül
éltem benned, pontos, metsző alakban.
2010. március 26., péntek
Gratulálunk! Ön nyert...
...egy 4 napos wellness hétközi nyaralást, amelyet a megyei kórházban tölthet el, miután sikeresen beinternálták a kórház ORL részlegének lakosztályára. A kupon 22.03.2010 és 26.03.2010 között érvényes. Köszönjük, hogy minket választott. Reméljük a szolgáltatásunk elnyeri tetszését. Számítunk Önre a jövőben is :)
Na szóval voltam "nyaralni" :) A múlt szombat reggel ébredtem arra, hogy el van tömörülve a bal fülem. Mivel vasárnap estig is ugyan ebben az állapotban maradt, ezért hétfőn el kellett menjünk az ORL re, ahol beutaltak a kórházba fülgombásodásra hivatkozva úgy 4-5 napra. Ma engedtek feltételes szabadlábra jó magaviselet miatt :) Viszonylag kellemesen telt az idő, mondhatom, hogy végigolvastam az egész hetet. És még csak panaszkodni sem volt minek, kiváltképp ha arra gondolok, hogy az enyémtől nagyságrendekkel súlyosabb eseteket láttam csak. Szóval élek és virulok.
Na szóval voltam "nyaralni" :) A múlt szombat reggel ébredtem arra, hogy el van tömörülve a bal fülem. Mivel vasárnap estig is ugyan ebben az állapotban maradt, ezért hétfőn el kellett menjünk az ORL re, ahol beutaltak a kórházba fülgombásodásra hivatkozva úgy 4-5 napra. Ma engedtek feltételes szabadlábra jó magaviselet miatt :) Viszonylag kellemesen telt az idő, mondhatom, hogy végigolvastam az egész hetet. És még csak panaszkodni sem volt minek, kiváltképp ha arra gondolok, hogy az enyémtől nagyságrendekkel súlyosabb eseteket láttam csak. Szóval élek és virulok.
2010. február 21., vasárnap
Honterus könyvesbolt megnyitó
Szerdán (feb 17-én) részt vettem a Honterus könyvesbolt megnyitóján Kolozsváron. A könyvesbolt a Decembrie 1989 utca 1. szám alatt van, pár lépésnyire a Soratól, bent Kolozsvár szívében - ebből lett levezetve a könyv megnyitóján a "térfoglalás" mottó. A bolt megnyitásán a jelenleg 20 éves Látó folyóirat szerkesztői tartottak felolvasóestet, hogy csak Kovács András Ferencet, Láng Zsoltot, Selyem Zsuzsát, Vida Gábort említsem. A felolvasóest kezdeti időpontjában csak pár ember pásztázta a könyvespolcokat a kíváncsiság és a lámpaláz jeleivel az arcukon, majd bő fél óra leforgása alatt a terem teljesen megtelt emberekkel. Engem eközben a kisebbségi komplexusom szorongatott mert én voltam a legfiatalabb tagja az összegyűlteknek, de ez csak pár percig tartott, mert egy 18- és egy 20 év körüli lány, majd egy 12 év körüli kisgyerek lépett be az ajtón nagy megkönnyebbülésemre :P Az összegyűltek száma olyan 70-90 körüli lehetett.
A felolvasóest jó másfél-két óráig tartott, de én ezt jóval rövidebbnek éreztem és meglehetősen élvezetesre sikeredett. Ennek középpontjába a megnyitási formaságok után, a Látó folyóirat "A hibátlanság vágya" c. antológiája került. Nem kevesebb mint az elmúlt 20 év legszebb gyémántjait tartalmazza a Látó koronájáról. A könyvből időnként majd posztolni fogok a blogon érdekesebb részleteket (ugyanis megvettem - akárcsak Láng Zsolt - A szomszéd nő c. könyvét - a szerző az aláírásával is megtisztelt). A felolvasóest végeztével a házigazda felkérte az egybegyűlteket, hogy egy pohár pezsgő erejéig igyunk a bolt sikerére, és hogy méltó helye legyen a szellem forrásának. Ittunk... :) Ezután a tömeg egy része távozott, mások csoportba szerveződtek, megint mások tovább fürkészték gyermeki kíváncsisággal a könyvespolcokat.
Végül még megemlíteném, hogy a bolt felhozatalának majdnem fele a gyerek és ifjúsági irodalmat teszi ki, a másik részét viszont a kissé filozofikus és szépirodalmi vonal tetőzi be. Kérdéses, hogy ez az arány a jövőben mennyire fog változni, még inkább az, hogy a jelenlegi piaci stagnálást sikerül-e átvészelni? pl a Libri könyváruház a kvári Pólus Centerben a tavaly lehúzta a rolót, egy kisebb könyvtárnyi mennyiségű könyv-volument szállítva vissza Magyarországra. Ez volt a második legnagyobb csapás az erdélyi könyvvásárlói szegmensre. Az első pedig úgy gondolom, hogy a 2008 körüli a Bookline és a romániai futárszolgálat számomra máig tisztázatlan árpolitikája vagy rosszabb esetben az igény hiánya következtében megemelt szállítási költség (6 RON ról - 35 RON ra).
Én azért bizakodó vagyok...
A felolvasóest jó másfél-két óráig tartott, de én ezt jóval rövidebbnek éreztem és meglehetősen élvezetesre sikeredett. Ennek középpontjába a megnyitási formaságok után, a Látó folyóirat "A hibátlanság vágya" c. antológiája került. Nem kevesebb mint az elmúlt 20 év legszebb gyémántjait tartalmazza a Látó koronájáról. A könyvből időnként majd posztolni fogok a blogon érdekesebb részleteket (ugyanis megvettem - akárcsak Láng Zsolt - A szomszéd nő c. könyvét - a szerző az aláírásával is megtisztelt). A felolvasóest végeztével a házigazda felkérte az egybegyűlteket, hogy egy pohár pezsgő erejéig igyunk a bolt sikerére, és hogy méltó helye legyen a szellem forrásának. Ittunk... :) Ezután a tömeg egy része távozott, mások csoportba szerveződtek, megint mások tovább fürkészték gyermeki kíváncsisággal a könyvespolcokat.
Végül még megemlíteném, hogy a bolt felhozatalának majdnem fele a gyerek és ifjúsági irodalmat teszi ki, a másik részét viszont a kissé filozofikus és szépirodalmi vonal tetőzi be. Kérdéses, hogy ez az arány a jövőben mennyire fog változni, még inkább az, hogy a jelenlegi piaci stagnálást sikerül-e átvészelni? pl a Libri könyváruház a kvári Pólus Centerben a tavaly lehúzta a rolót, egy kisebb könyvtárnyi mennyiségű könyv-volument szállítva vissza Magyarországra. Ez volt a második legnagyobb csapás az erdélyi könyvvásárlói szegmensre. Az első pedig úgy gondolom, hogy a 2008 körüli a Bookline és a romániai futárszolgálat számomra máig tisztázatlan árpolitikája vagy rosszabb esetben az igény hiánya következtében megemelt szállítási költség (6 RON ról - 35 RON ra).
Én azért bizakodó vagyok...
2010. január 16., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
