A „Versek 4 szóból” c. molyos zónába beküldött verseim (pirossal kiemelve a megadott 4 szót, amit rímbe kell szedni):
kíváncsiság,siker,pillanat,galamb
Költő az aki nem szabja rímbe
a valót. A Lhoce szirtjén
kiapadhatatlan kútja önmagának.
Nem egy plakátnév, amit
zörget a szmogos szél.
Rímteleníti a napok
körforgás-kesergőjét,
kioldva az idő kacshuzaljai
alól. Itten a kisbirtokok
kollektív őrét kerülőnek
hívják. Ő a költő nagyapja.
"Kíváncsiság, siker, pillanat,
galamb" – tudja, hogy ezeket
a szavakat csak ráadásul kapja,
megkerüli… és így őrzi meg.
(2013 – szept)
fülbevalókat, csekk, szombatonként, allergiás
Vannak vidékek ahol még állva
a cigány húzza a fülbevalókat
szombatonként és nem csekk
amit ráraknak a homlokára
és vannak vidékek ahol a pára
parlagfű pollennel mint a flekk
úgy hull az út porára, s mint darócot
felkapja a kamasz szél, bevágva
az allergiás ég ingerlő tavába.
(2013 – szept)
cigány, cárevics,moslék,vetélő
Cárevics vagy cigány leszek egyre megy,
ha te babám, ha te babám nem szeretsz.
Kocsmárosné, de moslék most a bora,
Igya meg a Moldova György disznaja!
Ez a világ hej de tölgyfa vetélő
Sok az út, de rajta nincsen letérő.
Iszok inkább szilágysági pálinkát
Kocsmárosné, aranyvirág, tölts inkább!
(2013 - szept)
Aladdin, tetoválások, vízfüggönyön, hangjegyek
A lány a csendet valami tetoválások
ürügyén törte meg – hogy amúgy
egy egyiptomi kereszt, vagy
egy ezüst félhold mutatna jobban
a vállgödörben, kissé a mell felett?
A szeme örvényébe hullott hangtalan
szavaim minden bimbódzó csirája,
míg vízfüggönyön zuhant a mélybe
az idő szeplőtlen, karcsú gondolája.
Mostanra maradt csak az emlék,
egy pohár vodka, és egy nyúzott
miatyánknyi pillanat, melynek
inasrugója pattan az óraműben, mint
rosszul leütött, eltévedt hangjegyek
az istenek kottáján, ezen az elcseszett,
groteszk bálon. Én minden térképnek
a tudója vagyok már, de az utat Hozzá,
még csak egy percre sem találom.
Legyen Aladdin tárháza másé,
nem a teljes királyság, de a világ.
Engem koldus ha lát, rummal kínál
úgy levetül rólam a kifosztottság –
s nem szolgál az Isten – inkább elkerül
(holnap talán még képen is vágom)
Hullahegyes állú, ezüst Hold lebeg
az ég csillagtalan taván, míg az űr
s a Csehovi-erdő közt az elme szétpereg.
(2013 – okt)
bársony,karácsony,őzike,szeretet
Éj tüze rebben
tűz hava fénylik
csukott szemekben
az űr feketéllik
sárgul a bársony
ránc ül a kézben
porszem karácsony
ring az egészben
kín szeretet
mi partra vetette
lépked a szirten
a mély amulettje
őz-suhanás áll
az őzike szemben
ér fala pattan
a vérerezetben.
(2013 – okt)
Pöröly, töltelék, hasas, ugrókötelezik.
Hallgass rám atyámfia,
mimóza lelkű művész –
pöröly van a szavaim
hangsúly-ütlegében!
Züllésre a rend,
rendre csak a züllés:
hasas urak ülnek
a líra privatizált ölében.
És elkurvul a múzsa –
bármely sarkon megtalálod.
Mint töltelék a húsba –
kifordul a létből hiányod
türelme, és az elme izma pattan,
míg ugrókötelezik a düh
az idegszálakon, s mint a katlan
úgy lángol a város homálya
mert csak szivárog
a lant ezüst csermelye
és már ezer szava van
az alkoholra és az ingoványra
elfordul az üres ég
hályog-tengelye
és sugárzik, ég, mint a Nap
Majakovszkij futurista szerelme.
(2013 – okt)
könyv, atommag, plebejus, mustár
Úgy kellene most a tavalyi árkádiai nyár,
s a plebejus-vágyaim megszelídítője: Te.
A víz íze, a mustár színét utánzó szamovár,
a sárba dobott énjét feledő rózsa
kezeid ügyeibe.
Úgy kellene most, hogy ne múlt legyen a múlt,
hogy a köztes dolgaink híd huzaljaira ne
tapadjon a tér távlatos korom zománca, s bújt
várromok fala közt a szél égni ne engem látna
a köd tüzeibe.
Úgy kellene most a szó és az út járhatósága
amin keresztül rám talál, s nem tövis de
a most ollója által atommag részre szabdalt
életkép zsenge ága, a neved jégvirága
a ház szemeire.
(2013 - okt)
kíváncsiság,siker,pillanat,galamb
Költő az aki nem szabja rímbe
a valót. A Lhoce szirtjén
kiapadhatatlan kútja önmagának.
Nem egy plakátnév, amit
zörget a szmogos szél.
Rímteleníti a napok
körforgás-kesergőjét,
kioldva az idő kacshuzaljai
alól. Itten a kisbirtokok
kollektív őrét kerülőnek
hívják. Ő a költő nagyapja.
"Kíváncsiság, siker, pillanat,
galamb" – tudja, hogy ezeket
a szavakat csak ráadásul kapja,
megkerüli… és így őrzi meg.
(2013 – szept)
fülbevalókat, csekk, szombatonként, allergiás
Vannak vidékek ahol még állva
a cigány húzza a fülbevalókat
szombatonként és nem csekk
amit ráraknak a homlokára
és vannak vidékek ahol a pára
parlagfű pollennel mint a flekk
úgy hull az út porára, s mint darócot
felkapja a kamasz szél, bevágva
az allergiás ég ingerlő tavába.
(2013 – szept)
cigány, cárevics,moslék,vetélő
Cárevics vagy cigány leszek egyre megy,
ha te babám, ha te babám nem szeretsz.
Kocsmárosné, de moslék most a bora,
Igya meg a Moldova György disznaja!
Ez a világ hej de tölgyfa vetélő
Sok az út, de rajta nincsen letérő.
Iszok inkább szilágysági pálinkát
Kocsmárosné, aranyvirág, tölts inkább!
(2013 - szept)
Aladdin, tetoválások, vízfüggönyön, hangjegyek
A lány a csendet valami tetoválások
ürügyén törte meg – hogy amúgy
egy egyiptomi kereszt, vagy
egy ezüst félhold mutatna jobban
a vállgödörben, kissé a mell felett?
A szeme örvényébe hullott hangtalan
szavaim minden bimbódzó csirája,
míg vízfüggönyön zuhant a mélybe
az idő szeplőtlen, karcsú gondolája.
Mostanra maradt csak az emlék,
egy pohár vodka, és egy nyúzott
miatyánknyi pillanat, melynek
inasrugója pattan az óraműben, mint
rosszul leütött, eltévedt hangjegyek
az istenek kottáján, ezen az elcseszett,
groteszk bálon. Én minden térképnek
a tudója vagyok már, de az utat Hozzá,
még csak egy percre sem találom.
Legyen Aladdin tárháza másé,
nem a teljes királyság, de a világ.
Engem koldus ha lát, rummal kínál
úgy levetül rólam a kifosztottság –
s nem szolgál az Isten – inkább elkerül
(holnap talán még képen is vágom)
Hullahegyes állú, ezüst Hold lebeg
az ég csillagtalan taván, míg az űr
s a Csehovi-erdő közt az elme szétpereg.
(2013 – okt)
bársony,karácsony,őzike,szeretet
Éj tüze rebben
tűz hava fénylik
csukott szemekben
az űr feketéllik
sárgul a bársony
ránc ül a kézben
porszem karácsony
ring az egészben
kín szeretet
mi partra vetette
lépked a szirten
a mély amulettje
őz-suhanás áll
az őzike szemben
ér fala pattan
a vérerezetben.
(2013 – okt)
Pöröly, töltelék, hasas, ugrókötelezik.
Hallgass rám atyámfia,
mimóza lelkű művész –
pöröly van a szavaim
hangsúly-ütlegében!
Züllésre a rend,
rendre csak a züllés:
hasas urak ülnek
a líra privatizált ölében.
És elkurvul a múzsa –
bármely sarkon megtalálod.
Mint töltelék a húsba –
kifordul a létből hiányod
türelme, és az elme izma pattan,
míg ugrókötelezik a düh
az idegszálakon, s mint a katlan
úgy lángol a város homálya
mert csak szivárog
a lant ezüst csermelye
és már ezer szava van
az alkoholra és az ingoványra
elfordul az üres ég
hályog-tengelye
és sugárzik, ég, mint a Nap
Majakovszkij futurista szerelme.
(2013 – okt)
könyv, atommag, plebejus, mustár
Úgy kellene most a tavalyi árkádiai nyár,
s a plebejus-vágyaim megszelídítője: Te.
A víz íze, a mustár színét utánzó szamovár,
a sárba dobott énjét feledő rózsa
kezeid ügyeibe.
Úgy kellene most, hogy ne múlt legyen a múlt,
hogy a köztes dolgaink híd huzaljaira ne
tapadjon a tér távlatos korom zománca, s bújt
várromok fala közt a szél égni ne engem látna
a köd tüzeibe.
Úgy kellene most a szó és az út járhatósága
amin keresztül rám talál, s nem tövis de
a most ollója által atommag részre szabdalt
életkép zsenge ága, a neved jégvirága
a ház szemeire.
(2013 - okt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése