Azon ismerőseim figyelmébe szántam ezt a blogbejegyzést akik kérdőre vonták, hogy minek töröltem a kapcsolataim számát és miért nem vagyok elérhető iwiwen.A válasz az, hogy csak, amúgyis meg miért és miért ne. Most nem arról van szó, hogy nem látom értelmét az egésznek (ami amúgy igaz) mert a pórnépnek ilyen is kell; vagy paranojás lennék hogy visszaélnek a személyes adataimmal - nincsen ellenségem, nincs mitől tartanom, úgyhogy ez is kihúzva.
Arról van szó, hogy nincs időm (és nem is akarok erre szakítani), hogy órákat töltsek el ilyen zagyvaságokkal. Sorry. Aki el akar érni online az keressen fel a paradoxhaver yahoo címemem. Bye.
3 megjegyzés:
A "nagytestvértől" való félelemnek van jobb módja is mint a bezárkózás meg paranoia. Ha igazán húzós a helyzet akkor amúgy is kiderítenek az emberről azt amit akarnak, és a megfigyelőrendszerek is olyan szintűek hogy egy tőkeerős magánszemély is 24 órás show-t nézhet rólunk. És ez csak fokozódni fog.
Én jobb stratégiát választottam: dezinformáció! sok sok dezinformációt kell mindenfele kijuttatni rólunk, + el kell hitetni a többiekről hogy ismernek, tudnak rólunk mindent, de emellett legyen több "arcunk" - aztán válogassa ki aki tudja hogy mi az igazság...
Egyetértek. Az iwiw és (sokkal komolytalanabb) társai a tiszta időrablás helyei. Fátyolos, álszűz tekintetek, valamint a tudom-én-kicsoda-vagyok-de-most-megtudjátok-ti-is attitűdöt közlő derékficamítások fényképsorozatai. Nem a való barátság és kapcsolatápolás helyei.
rigor
Így megkésve válaszolva, nem hinném, hogy szükség lenne ilyen kollibrikre... kevés olyan ember van, aki kiérdemli a "figyelmet". És ha mégis nyilván okkal.
béla
Jól megfogalmaztad. Osztom a véleményedet...
Megjegyzés küldése