Furcsa láz a vágy,
Ismeretlen idilli tájak.
Az est lelpet borít ránk,
szűkös kisutcák, parkok, családiházak.
A múltam? Túl a semmin, túl a húszon,
de a jelenem nem akarom elfeledni,
nem akarom eltemetni!
A szemed kék óceánjában úszom
és nem tudok nem remegni,
ha nevetsz nem tudok nem nevetni.
Még inkognitóban, de készen rá,
hogy végigkiáltsam Európa minden zugát.
A csók-elixyr, a balzsamkéz, mely úgy érint
hogy szinte gyógyít, a gyönyör szinte fáj.
Az énem, a létem perem-szegletén ülve, látva-lát.
Ha fázom, a tested hője táplál,
a percek meg szállnak mint a szél.
Egy kis Vadvirágszál a Szegfű utcába hátrál,
egy bőrkabát meg a magány börtöncellájába tér.
Kovács Levente 2008.XI.13
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ez a szerelem. :)
Aham, klassz ez a szivárványszemüveg :-)
Megjegyzés küldése