Informatika atestat - mission completed

Most jöttem haza az informatikai atestat vizsgáról és eredményhírdetésről, aholis megtudtam hogy elértem a maximális pontszámot mind a négy kategóriában (programozás - pascal; adatbáziskezelés - FoxPro; Operációs rendszerek; valamint az egyéni szakdolgozat). Most olajra lépek a haverokkal a legközelebbi halásztóhoz sátorozni meg csajozni... bye

Tévhit: a sárgarépa és a szem...

Ma a szomszéd falánkan, mégis kissé kényszerből tömte magába a nyúlkaját, mert szerinte a napi egy-két sárgarépa elfogyasztása, kiváljta szeme egészségét - ugyanakkor ezzel párhuzamban növelheti a Counter Strike d/h arányát - hát össze kellett törjem a szívét, kis történelem és egészségügyi óra tartásával.
Az a tévhit, hogy a sárgarépa elfogyasztásával valaki élesebb látásra tehet szert, a II világháború tájékán terjedt el. Ez visszavezethető arra, hogy mindenkinek (főként a németeknek ugye) feltűnt az, hogy az angol légierő az éjszakai bevetésein az ellenséges légiosztag felett elsöprő és sikeres győzelmeket mondhatott magáénak. Mivel már mindenkinek nagyon fúrta az oldalát, ekkor jelentette ki az UK légierő, hogy az ő pilótáit bizony teszkógazdaságos sárgarépával kosztolja... és mindenki bevette (pedig az akkor még forradalmian új találmányról, a radarról volt szó).
ui: a sárgarépának magas az A vitamin tartalma, de nem javítja az éleslátást (a farkasvakságnál viszont néha beválik), sőt aki 2 naponta egy méretes sárgarépánál többet fogyaszt, az túladagolja magát, és ne csodálkozzon, ha a tünetek a fejfájásban, homályos látásban etc. nyilvánulnak meg...

kezdet.jezus.hu - avagy "APA KEZDŐDIK!!!!111"

Ajánlom mindenki figyelmébe elrettentő példaként a címben szereplő kreacionista oldalt , melyet pár hete én is figyelemmel kísrhetek hála goro75 atyának.
Már az első sitelátogatósdi is elégé emlékezetesre sikerült - főleg, hogy az előadás még meg sem volt tervezve jóformán (nemhogy a site), de a creation_poster.pdf propaganda plakát már ki volt akasztva és csak úgy áradt az oldal tartalmából a toborzó style...
Kár hogy meseszerűvé (Piroska és a Farkas jut eszembe) varázsolta az egészet az egységes elmélet hiánya. Továbbá hogy a téma megcélzottja még véletlenül sem a tudományos társadalom volt, sőt bámulatosan próbálák elizolálni magukat e rétegtől - X Aktákat megszégyenítő összeesküvéselméleteket generálva - ugyanakkor magukat a tudomány úttörőinek kikiáltva, vérebként burkoltan védelmezik a racionalisták számára már tarthatatlan vallásukat.
A legviccesebb az volt az egészben, amikor felvilágosító előadást tartottak A Da Vinci Kód titka címen, hogy az úgy ahogy van mekkora bullshit, de rá két hétre már az evangélium testőrei "Kutatása a Biblia eredete után" c. előadáson osztották az észt - hát pfff powerful kettősmérce....erről ennyit

Amúgy a rend kedvéért ui:
Inkább azt kellene megértetni az emberekkel kedves Szabad Péter úr, hogy a tudomány és a vallás bár céljai felszínesen hasonlónak látszanak, de a kettő ég és föld. A vallásokkal nekem nincs semmi bajom, sőt nagyobb toleranciát vagyok képes tanúsítani irántuk mint ők egymás ellen, de kénytelen vagyok felemelni a hangom ha olyan embereket érzékelek, akik gyakran tudatosan kihasználják az olyan néptömegek tudatlanságát, melyek nem ismerik a két megismerésmódszertant elválasztó szakadékokat és bármit úgymond "bekajának" amire rá van ragasztva a tudományos jelző.

Kovács András Ferenc versek

Én nemrég találtam rá a fent említett költő publikált verseire, és elnyerte a tetszésemet - gondoltam megosztom másokkal is. Pár vers ízelitőnek lent, és még néhány itt

Amúgy Romániai magyar költő. Szatmárnémetiben született 1959. július 17.-én. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudmányegyetem magyar-francia szakán végzett 1983-ban. Szentábrahámon és Siménfalván általános iskolai tanár, majd a székelyudarhelyi Orbán Balázs Gimnázium tanára. Jelenleg Marosvásárhelyen él, a Látó szerkesztője. Ő gondozza Lázáry René Sándor költői hagyatékát.

Pro domo

Csak én írok, versemnek hőse: semmi.
Vak űrnek voltál viselőse, Emmi -
vidám hasadban zsidó voltam s dán is,
csordult a számon a vád, vér vodka, ánizs...
Szomjazva ezt-azt felnőttem, fel én,
ki fuldokoltam más anyák tején,
tudom már: solvet saeclum in favilla,
mert egy mozdony volt csak Jószef Attila,
s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal,
hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal,
s nehézkes voltunk Isten könnyű álma,
de szétnyom bűzlőn, minta szörnyű bálna,
amely Szatmáron Szent István terén
rohadt, akár a szóra szánt erény,
miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég...
Kék formalinban forgat majd az orv ég,
ha semmiségre lelkem tán serény:

kicsüng a létből, mint versből a sorvég.

A Kozmosz énekéből

Világbogárkák szárnya csókra rebben:
Megint lehunyja sok szemét az ég...
Hány csillagot sóhajt a messzeség?
Isten szemet huny tékozló terekben.

Fölöttem is. Nyugodjak most meg ebben -
Mindig másokkal történt ez... De rég...
Jobb kezdetekre vágyik már az vég:
Szeretni, szólni, élni-halni szebben!

Oly könnyűséggel, mint gyermeki könnyek -
Nem lesz a bolygó mindenség se könnyebb,
Ha kárhozottan tengek jámborul...

Bár néma lennék, mint a kő, olyan.
Fényár pörögtet engem, rámborul:
Sötét hitem szent hömpölygő folyam.

József Attila haja lángol!

Mellékes dal

Visz a vonat: gyorsvonatélet.
Átszállóhely: sorsom, a lélek...
Átszáll rajtam: elmegy halálnak.
Talán ma még meg is találnak.

Talán kihűl a mozdony könnye,
De mintha hozzád könyörögne...
Jól jönne most: bocsánat, pár szó...
Mi csattog ott: Kocsárd vagy Szárszó?

Hűséges önzést árván tűrtem:
Hajam loboghat márvány űrben...
Lángol szemembe hulló tincsem:
Visz a vonat. Hozzád visz, kincsem.

Sebhed a világ: égess, perzselj!
A vers befogad, mint a persely-
Mert nem kell.
Mily sajnálatos...
Mint kétség megfeszült reményben:
Én állok minden fülke-fényben...
És égten
Élek... hallgatok.

Vojtina vázlatfüzetébôl

Kányádi Sándornak szeretettel

dédapáink szemet hunnak
ha elmegyünk kunnak hunnak
avagy inkább besenyőnek
fejeink már be se nőnek
de beállunk ennek-annak
véres kardnak vesznek-adnak
bellölünk is támad széköl
ki nagyerdőn fákat léköl
lehetünk még kazár csángó
ha fogunk közt hazánk ráng ó
habzó szájért enned adnak
elszegődünk ennek-annak
jásznak gyásznak heves hunnak
ősapáik szemet hunnak
vakulj magyar porladj szikla
ádáz erynnisnek lelke
ezeréves vétkek telke
véres kardként vesznek-adnak
ha beállunk ennek-annak
tán apáink szemet hunnak
játszott gyásznak sebes hunnak
jövendőink bármi légyen
honfigőg turáni szégyen.

Elmélkedés a "jó informatikusok" szubkultúrájáról - avagy miért vannak a guruk kissebbségben?

Akinek az IT szakma a szíve csücskévé válik, és e témával (is) foglalkozó közösség tagjai közé próbál elvegyülni, megeshet vele az, hogy "manapság már nincsenek is igazi informatikusok" típusú panaszokba botlik bele. Ezt a témát akarom most körüljárni, hogy ennek van e valóságalapja, ha igen, akkor mennyire és mik az ok-okozatok amik ezt előidézik...
Kezdjük azzal, hogy veszünk egy másik szakágazatot és összehasonlítjuk a kettőt.
Vegyük például a nyelvészetet, ami ugye az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszközét, a nyelvet (gondoltad volna? :P) vizsgálja. Ez a szakma is elég szerteágazó,(szubjektív véleményem szerint) kb egy súlycsoportban van az informatikával az emberek átlag értékrendjének szemszögéből nézve. Azonban a nyelvészek és az informatikusok körein belül a guruk aránya mesze nem annyira összeegyeztethető. Egy fonetikusnak minden bizonnyal nem okoz gondot a helyesírás szabályainak precíz betartása, gazdag szókincsel rendelkezik, bizonyára beszél legaláb egy idegen nyelvet, sőt meg merem kockáztatni hogy több tucat említésre méltó verset is írt. Az informatikusok között a polihisztor inkább kisebbség mint az általános jelenség. A szakágazatok nem fedik anyira egymást, a köztük lévő szakadék pedig tágul mint a világegyetem... a kérdés már csak az, hogy miért?
Véleményem szerint a válasz a szakma fejlődési-ütemének mértékében keresendő. Ugyanis tudjuk azt, hogy az informatika az egyik legdinamikusabb és legnagyobb tempóban fejlődő tudományágazatok közé tartozik. Pár emberöltő alatt (tehát attól kezde amióta önálló tudományágazattá nőtte ki magát) oly mértékben szerteágazódott, és az ágazatok közötti szakadékok néhol annyira elmélyültek, hogy a teljességre való törekvés csak ábránd - főleg a mai ifjú generáció szemszögéből nézve, akik nem tudva mit kezdeni a rájuk zúduló információmennyiség özönével inkább a hedonizmus útjára tértek át (de ez már egy másik téma). Ezzel szemben a nyelvészeknek nincs annyira nehéz dolguk (habár néha ők is elhasalnak pár teenager sajátos szleng nyelvezetét hallgatva), mert a nyelv lassú evolúciója bőven ad időt nekik a guruvá válásra.
Persze ettől függetlenül, tengernyi idő beleölésével, az értékrend nagymértékü megváltoztatásával (az átlaghoz viszonítva), még valaki lehet IT-látnok, csakhát ez lemondásokkal jár ami csökkenti az arányokat - gondoljunk a guruk körül keringő legendákra cabal-t idézve "Egyre több informatikusnak van nemi élete - hígul a szakma" :) vagy elég csak a rendszergazda cikket végigolvasni.
Mik a kilátások? Jó kérdés, de nem vagyok jós... lehetséges, hogy az éles piaci verseny idővel annyira felgyorsítja majd a fejlődés szekerét, hogy a szakágazatok közötti hidak építésére is külön szakágazatok jönnek létre? hát fantáziálni lehet, az idő majd igazolja, vagy rácáfol...